HTML

Hülyével együtt élni

Van ilyen sztorid? Írd meg: hulyevel(kukac)gmail.com

Friss topikok

Hülye kutyás, botfülű szaxofonos és a Bunkó család (1. rész)

2011.06.03. 07:00 :: hulyevel

Kiváló stílusú és tartalmú e-mail érkezett Álné Vendeltől (ezer kössz érte) az utolsó pillanatban! Hiszitek, vagy nem, de éppen megírtam az olvasói levelek hiányában "Kifúlt a blog" című posztot, erre befutott ez a gyöngyszem. Mindjárt két részre vettem, mivel elég hosszú, hogy legyen jövő hétre is tartalom. Aki nehezményezi, hogy szétmértem kettőbe, küldjön minőségi olvasói levelet, és igérem, többet ilyet nem teszek! :-)

Kedves Hülyeblog!

Nem olyan régóta olvasom a blog bejegyzéseit, viszont minden alkalommal szétröhögöm magamat a leírtakon, és természetesen az írások szellemes stílusán. Tragikomikus, ugyanakkor annyira jellemző, mennyi sok ostoba él a világban, akik közül néha egy is bőven elegendő ahhoz, hogy csupán egyetlen ember, vagy akár egy komplett társasház életét megnehezítse. Még szerencse, hogy a bosszankodáson kívül bőven szolgáltatnak röhögnivalót is az ilyen retardált génhulladékok, hiszen közismert tény, hogy hülyék nélkül unalmasabb lenne a világ.
Remélem, írásommal képes leszek felemelkedni arra a szellemes színvonalra, amely a blog bejegyzéseit jellemzi.

Nem is húzom tovább az időt, lássuk az első versenyzőt, nevezzük Cs-nek, aki régen a házunkban lakott. Cs-nek volt egy vizslája, a kutya meg sokszor úgy köszöntötte Cs munkából hazatérő apját, hogy felugrott a harmadik emeleti erkély korlátjára a mellső lábaival, és onnan ugatott lefelé. Komolyan, néha annyira fel volt dobva, hogy már vártam, mikor borítja el a kritikus mennyiségű adrenalin az agyát annyira, hogy leugorjon a harmadikról, és nedves csattanással szétkenődjön a ház előtti előkertben. Cs apja meg az ilyen lelkes üdvözlésekre mindig felnézett az erkélyen tomboló kutyára és bárgyú fejhangon felkiabált neki, hogy „Vau-vau!”

Cs-nek ma is van kutyája, sajnos azonban hülyékre jellemző módon Cs emberként kezeli, emberként beszél hozzá, mintha a kutyának értenie kéne, amit mond neki. Nem ám valami kicsi ölebről van szó, hanem egy nagytestű kutyáról. Cs hírből sem hallotta még a kutyakiképzés fogalmát, ennek köszönhetően a kutya a legminimálisabb szinten sincsen megnevelve, pl. ott pisál, ahol a szükség éppen éri. Volt olyan eset, hogy a bejárati kapuval szemben lévő járdarészre sikerült csurgatnia nem kis mennyiségű vizeletét, oda, ahol naponta járnak az emberek, csökkent értelmű gazdájának viszont nem tűnt fel, hogy alig 1 m-re onnan van egy füves rész, ahova azért talán mégis higiénikusabb lett volna a kutyát pisáltatni.
A kutya több évesen is úgy viselkedik, mintha még mindig kölyök lenne. Amikor jönnek le az emeletről, már messziről hallani az ugatást, meg ahogy Cs klaffog a rohanó kutya után, akit képtelen visszatartani, így az simán feldönthet akárkit a lépcsőházban. Pórázzal történő megtartás helyett Cs magas hangon azt visítja, hogy „Ne rohanj!”, a kutya azonban nem ért emberi nyelven, így azt teszi, amit a neveletlen kutyák szoktak: amit akar. Nem harap, meg nem is agresszív, de azért egy 40 kilós kutya ne rohanjon nekem váratlanul, miközben a hibbant gazdája visítva lobog utána a pórázon.
Cs egyébként némi súlyfelesleggel küzd, nem mondanám kövérnek, de azért lenne mit leadnia. Ennek ellenére mindig megtalálja a számára lehető legelőnytelenebb ruhadarabokat, melyek erősen kiemelik amorf testének előnytelen vonalait. Az év minden szakában rövid szoknyát hord, ami az ő vádlijaival elhibázott döntés, hajában mindenféle szalagoknak tűnő bigyók lógnak, arcán pedig állandó, degenerált vigyor ül, ami csak szélesebbé válik, ha meglát egy ismerőst (pl. engem).

Házunknak nem ő volt az egyetlen fura lakója. Volt néhány éve egy bérlő a felettünk lévő lakásban, aki egyszer elhatározhatta, hogy szaxofonozni fog. A gondolatot tett követte, és hamarosan elkezdett gyakorolni. Szorgalmasan gyakorolt, teltek a hetek és hónapok, de semmiféle előrelépést nem lehetett tapasztalni a játékában, amit a plafonon keresztül mi is remekül kiélvezhettünk. Úgy kell elképzelni a „zenélését”, mint amikor valakinek a kezébe adjuk a hangszert, megmutatjuk, hol kell belefújni, amúgy meg csináljon vele, amit akar. Na, hát ez a pasi is fújta és fújta, de gyakorlatilag egyetlen alkalommal sem sikerült harmonikusnak – megkockáztatom: zenének – nevezhető hangsorozatot kikényszeríteni a szaxofonból.

Fújta, mint a bolond, de csak össze-vissza hangokat sikerült kipréselnie magából, mi meg nem győztünk felkopogni és felordítozni, mivel nem csak a „játékának” minősége volt a gond, de az is, amikor művelte. Reggel, vagy este, neki egyre ment… Egy idő múlva végül meguntam a dolgot, kikerestem a telefonkönyvből egy zeneiskola nevét és címét, felírtam egy darab papírra, amit felragasztottam a pasi lakásának ajtajára, „Rezes Bandi” pedig rövid idő múlva elköltözött a házból.

Körülbelül 10 évig volt egy folyosószomszédunk, egy család: apa, anya, két gyerek, plusz a nagyszülők, akik gyakran beugrottak látogatóba. A családot rövid időn belül elneveztük Bunkóéknak, mivel igen tahó és paraszt módon viselkedtek. Nincs kifogásom a vidéki származás ellen, azonban ezek valami egészen elképesztő tirpákságot hoztak magukkal a fatornyos falujukból. Anyám információi szerint a nagypapa egykor párttitkár volt valahol Békés megyében, „élet és halál ura, ahol a vénasszonyok kézcsókkal járultak elébe”. Az öreg egy neveletlen bunkó volt (az „Öreg Bunkó”, ahogy neveztük), pénze viszont sok, ő vette a lakást is a fiataloknak. Köszönni viszont nem tudott, de nem hogy visszaköszönni (pl. amikor én, mint gyerek üdvözöltem a lépcsőházban), de még anyámnak sem, holott férfiként neki kellett volna előre köszönnie, ennek ellenére mindig csak nézett ki a hülye fejéből, de meg sem mukkant.

Gondolom, rangján alulinak érezte lealacsonyodni egy fővárosihoz, aki nem borul a lábai elé, önként felajánlva életét és vérét Bunkó elvtársnak, aki mindehhez nyilván hozzá lehetett szokva az antivilágban. Ezt a csodás szokást amúgy lányának és vejének is sikeresen átadta, azok is ufóként néztek mindig a rájuk köszönő emberre, láthatóan nem értve ezt a számukra furcsa dolgot.

"

Bunkó család további kalandjait innen folytatjuk!

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hulyevel.blog.hu/api/trackback/id/tr662951675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Virgo1975 2011.06.05. 12:50:52

"Cs-nek ma is van kutyája, sajnos azonban hülyékre jellemző módon Cs emberként kezeli, emberként beszél hozzá, mintha a kutyának értenie kéne, amit mond neki."

igen, képzeld el, kedves posztíró, hogy az állattartó emberek szoktak beszélni az állataikkal. nem a hülyék, a normálisak. és azt is képzeld el, hogy érteni is szokták azok az állatok.

Disznó Úr 2011.06.06. 07:56:21

Nem szívesen szólok közbe, de szerintem a helyén kell kezelni a lényeket. A kutya - bármilyen aranyos, hűséges és okos - mégis csak egy állat. Azzal egyetértek, hogy egy lakatlan szigeten inkább lennék együtt egy kutyával, mint embertársaink igen nagy hányadával. De: az elmagányosodó, szeretetlen világban sok ember tényleg emberi tulajdonságokkal ruházza fel a kutyát (pl. gyerektelen nők pótléka)

A történetben a kutya kezelésének másik véglete van, az idióta gazdi neveletlen szörnyetege.

Szalacsi_Dezső 2011.06.06. 18:30:14

Kedves hülyeblog. Meg ne szűnjetek! Ritkán kommentelek, de annál sűrűbben olvasok.

A posztról: egyetértek az előttem írókkal. A kutya érti az emberi nyelvet, de itt valóban a hülye gazdi archetípusával állunk szemben.

Viaa 2011.06.08. 16:46:35

Én is beleszólnék. Úgy látszik a szövegértelmezés nehéz kenyér egyeseknek. Ha már mindenképpen itt szeretné valaki a napi frusztrációt levezetni úgymond "csetkaratéval", legalább ne hülyeséget írjon.
Az én véleményem is az, hogy csak a hülyék kezelik totálisan emberként kutyájukat, persze tanítással, neveléssel valóban megérti gazdáját egy bizonyos szintig, de nem fog tudni eltársalogni vele az aktuális napi teendőről, de még arról se, hogy a szomszéd Buksi kutya ma milyen jól nézett ki.
A posztíró a legalsóbb IQ szintű kutyatartó jellemzőjét írta le kedves Virgo1975, ahol jól érzékelteti, milyen az a "gazdi" akinél a kutyanevelés abban merül ki, hogy magas fejhangon ordítja(!!)hogy "ne rohanjááá' Gyilkos!" vagy "gyereidedeazonnnaaal!" Ez még a legjobb indulattal se nevezhető idomításnak, viszont az teljesen nevetséges, hogy pont az ilyen emberek gügyöknek kutyájuknak, mint egy csecsemőnek elvárva tőlük az emberi viselkedést. És azt senki ne magyarázza be nekem, hogy a kutya minden egyes szót megért a gyakori és tanultakon kívül, mert akkor elkezdem felolvasni a szomszéd kutyájának a Shakespeare összest.

Zuzimama 2011.06.11. 15:37:41

A tirpákok nem Békés megyében élnek, hanem Szabolcsban. Ehhh, tájékozatlan és okoskodó a poszt-toló, és amúgy én is beszélek a kutyámhoz, hülye-e vagyok?

Murderface 2011.06.11. 16:03:11

@Virgo1975: "...és azt is képzeld el, hogy érteni is szokták azok az állatok. "

Bármely kutyával foglalkozó szakkönyv első fejezetében szerepel a következő mondat: A kutya nem érti az emberi beszédet.

TH 2011.06.11. 17:29:05

@Murderface: Az emberi beszédet nem. Rengeteg mindent viszont igen, javaslom Csányi Vilmos könyveit pl., amiből sokat megtudhatsz arról, hogy mit képes megérteni egy kutya.

Egyébként a posztból nekem az jött le, hogy az írója nem marad el semmiben hülyeség tekintetében azoktól, akikről írta...

Mylady 2011.06.11. 21:20:57

Ez a köszönés egy érdekes dolog. Volt már pár szomszédom, de mindig akadt köztük olyan, többnyire idős ember, aki szemmel láthatólag vérig sértve érzi magát amiatt, hogy léteznek fiatalok. Én nem vagyok bunkó, mellettem simán lehet élni -egyszer azt mondta egy idős szomszéd néni, mikor elköltöztem, hogy sajnálja, hogy megyek, mert ilyen csendes, rendes szomszédja még sosem volt- ennek ellenére mindig van olyan szomszéd, aki ha meglát, akkor látványosan felhúzza az orrát, elfordul és nemcsak nem köszön vissza, de egész egyszerűen úgy tesz, mintha nem léteznék.
Én meg rendületlenül próbálkozom a köszönéssel, mindvégig sikertelenül. Volt olyan, akivel hat éven át minden héten legalább egyszer találkoztam. Egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy embernek nézett volna.

amit még megtehetsz 2011.06.12. 08:30:54

Vazze! Sztem krvára mindegy, hogy beszél-e vagy nem a kutyához a gzdája? Akit ez zavar az kezeltesse magát.
Egyébként micsoda élesszemű megfigyelő a posztoló hogy mindenkit lebunkóz a lépcsőházi találkozások alapján...és erről még képes írni is.
de ő persze nem bunkó.

skami53 · http://www.sarloskalman53.egeszsegeskave.hu 2011.06.12. 22:33:36

No hát tojástobiás te ténylegesen értelmes lény lehetsz.
De látom azé te se vagy különb .

Virgo1975 2011.06.15. 11:31:32

@Viaa: képzeld, nincs kutyám. nem is volt soha, viszont volt más állat, és beszéltünk hozzá, bizony. meg az összes állattartó ismerősöm a kutyájához, macskájához, madarához.

Virgo1975 2011.06.15. 11:32:25

@TH: pontosan. plusz egyéb állat is, aki tart is állatot és nem csak üti, tudja magától is.
süti beállítások módosítása