L. küldte az alábbi, megrázó történetet:

Tisztelt szerkesztőség!

Van egy történetem, úgy gondolom beleillik a blogba. Arról szól, milyen szerencsétlenül járhat valaki, ha új kapcsolatot kezd.

“

A majdnem-mostohaanyám.

Édesanyám betegsége miatt sajnos korán itthagyott minket. Ezután apám, öcsém és én hármasban maradtunk. Két idősebb nővérem már nem lakott velünk.
Így éltünk hármasban, mondhatni egész vidáman, amolyan legényesen.

Aztán anyu halálát követő kilencedik évben apám bejelentette, hogy találkozgat valakivel.
Eleinte még örültünk is a "jó'' hírnek. Egészen addig, míg meg nem ismertük a jövendő mostohaanyánkat. Amolyan tenyeres-talpas nagyhangú nőszemély. Már elsőre unszimpatikus volt mind öcsémnek, mind nekem. Aztán én is elköltöztem otthonról, így már csak öcsémtől hallottam a híreket, miket csinált az a nő.

Először is, odaköltözött hozzánk, ami ugye még érthető is lenne, miután kapcsolatba került apámmal. Csak azt nem néztem jó szemmel, mikor a gyerekeit, fiú-lány testvérpárt is hozta magával, akikről a költözés napjáig nem is tudtunk. Még apám se!
Aztán hirtelen "megszűnt'' a munkaviszonya. Ami már több, mint gyanús volt. Egy, az apámtól jóval fiatalabb nő, aki titkolja a gyerekeit a költözés napjáig, majd azt követően kilép a munkahelyéről. Szerintem csak be akart költözni a jóba.

Megjegyzem, apám egy stabil, jól fizető állással rendelkezett akkoriban, a nő pedig minimálbérért dolgozott, és mielőtt apámhoz költözött, a szüleivel élt (30 fölött).

Aztán jött a többi furcsaság is, szépen sorban, ahogy ilyenkor szokott. Akkor derült ki, hogy gyereket vár, mikor már túl volt a negyedik hónapon. Apámat kész tények elé állítva, még a döntés jogától is megfosztotta: akarja-e a gyereket vagy sem. Így biztosította magának a kényelmes, munkamentes életet.Azt azért tudni kell, hogy a kislányt, akit szült, szeretjük és örülünk neki, csak az anyjának nem örülünk!

Aztán a családi kassza kezdett el-eltünedezni. Végül apám összes megtakarítása eltűnt. Addigra öcsém és én már nyíltan utáltuk a nőt, és azon voltunk, hogy apánk valahogy szabaduljon meg tőle. Apám nem akarta elküldeni a kislánya anyját. Mert attól tartott, akkor a kislányt is elveszíti. Viszont kezdett ő is rossz szemmel nézni az új asszonyára. Főleg a két gyereke miatt, akik ki tudja milyen helyen lettek nevelve de a higiénia nem játszott főszerepet a korábbi életükben.
Ekkor a nő újból teherbe esett, csak már nem az én apámtól! Amit persze tagadott, és váltig állította, hogy ő sose csalta meg apánkat. Öcsém egy nap szépen lenyúlta a nő telefonját, és végignézte a hívásokat, meg az üzeneteket. Na, amiket ott találtunk, az finoman szólva is bicskanyitogató volt. A százezres nagyságrendű „bevásárlások” fele arra ment el, hogy panzió szobákat bérelt, és ott találkozott a szeretőivel. Már tudtuk, miért csak két tejet meg kenyeret hozott harmincezerért a teszkóból! Az is kiderült, hogy az új gyerek nem apámtól volt, hanem mástól.

Miután szembesítettük a tényekkel őt is és apánkat is, már nem sok maradása volt. Mehetett vissza a szüleihez ahonnan hozzánk került! Vége lett neki a jó világnak!

Ez egy ilyen nő volt, aki visszaélt mások bizalmával, befészkelte magát hozzánk, anyagilag és erkölcsileg is kárt okozott. Érzelmileg pedig teljesen tönkretett egy embert, aki a felesége elvesztése után kilenc évet vart egy új kapcsolatra. Aki megbízott benne és befogadta, etette a gyerekeit és ezt kapta cserébe. Megaláztatást és hazugságot! És a kislány, aki apámtól van, persze, hogy a nőhöz került, a bíróságnak hála! Ami szintén apám szenvedését növeli.
Hát, ilyen ember a majdnem mostohaanyám. Remélem visszakapja az élettől azt, amit ő tett a családommal és apámmal!

”
 

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.