Sziasztok!
Úgy tűnik, hogy eddig tartott ez a blog. Legalábbis, ami a péntekenkénti folyamatos megjelenést illeti. Elapadtak az olvasói levelek. Mint bohuš olvasótársunk jelezte, cs. posztoló, az Apám, a hülye poszt beküldőjének az e-mailjeiből, akitől a Téboly Miki tovább spórol című posztot is lehoztuk, még össze lehetne csipegetni egy posztra valót, még sem teszem. Miért? Mert nem érné el korábbi posztjai minőségét. Holott ez a blog egy kicsit olyan, mint az első csók, vagy az első szerelem. Több szempontból az első olvasói poszt volt a legjobb.
Az eredeti elképzelésem az volt, hogy az olvasói posztok beküldői többnyire "őrült" (volt) férjekről és barátokról írnak, na meg természetesen "őrült" (volt) feleségekről és barátnőkről. Ehelyett a szomszédok adták ki a legnagyobb mennyiséget. Amivel nincs gond, így forrotta ki magát ez a blog.
Másrészt az egyik posztban is hosszasan magyarázkodott a posztíró, hiszen nem ítéli el emberileg az Alzheimer-kóros szomszédját, viszont attól még megkeseríti a bácsi az egész családja életét.
Lehet, hogy a provokatív címválasztás és fejléc sem túl szerencsés, mint egyik kommentelő írta, nem szívesen írna önhibáján kívül beteg szomszédjáról "Hülyével együtt élni" című blogra. Teljesen érthető. Így, az utólagos tapasztalatok alapján valószínűleg például "Az együttélés nehézségei" blogcím szerencsésebb lenne. (Bár kevésbé ütős.)
Mégsem változtatnék a néven és fejlécen, úgy még nehezebb lenne rábukkanni.
Majd meglátjuk, hogy mi lesz a blog sorsa. Ha kapok megfelelő levelet ( hulyevel(kukac)gmail.com ), kirakom, ha meg nem, akkor ennyi volt. Üdvözlet mindenkinek és köszönöm az eddigi értékes e-maileket, kommenteket.
Köszönettel:
Hulyevel
VAN ÉLET A (BLOG)HALÁL UTÁN? LEGYEN, KÜLDJETEK POSZTOT!
hulyevel(kukac)gmail.com
