Mi az összefüggés a Ferencváros labdarúgó szakosztálya, az emberi ürülék és a kezdetleges rímelés között? Ha kereszteznék Salvador Dalit Jancsó Miklóssal, akkor sem születne erre a kérdésre szürrealisztikusabb választ adó műalkotás, mint a mai, névtelenséget kérő posztoló igaz története által kínált:
“
Helló, véletlenül akadtam a blogra. El nem tudom mondani, milyen régóta akarom kiírni magamból azt a traumát, amit a gyerekkori szomszédság tartós elviselése okozott. Remélem tetszik a sztori, lehet, hogy hosszú lesz, szedd ketté nyugodtan:) Név, mailcím maradjon titokban, plz.
Íme:
A ház, ahol kezdtem földi pályafutásomat, eljutott az enyészet határára, ezért költözni kellett, mielőtt ránk dőlt volna. Az addig egyedüliként, saját udvarban élt életünket egy hat lakásos, kertes társasházban folytattuk. Reménykedtünk, hogy a szomszédsággal nem lesz gond. Első körben próbáltunk jóba kerülni mindenkivel, de hamar rá kellett jönnünk, hogy a hely, amit választottunk, a sors furcsa vicce. Tragédia és komédia egyben.
A közvetlenül szomszédos lakásban egy kiöregedett kommancs nyugdíjas katona lakott, a — hogy is mondjam — mentálisan kissé zavart lányával (egy idióta vénylány, 120 kilós testtel, csupa agresszió és rosszindulat). A tata kedvenc szórakozása az volt, hogy a teraszuk feljáróján levő aknafedelet reggel-este fölemelte, kihozott két nagy vödör vizet és öblögetett. Hogy mindenki értse: a mi lakásunkból és az övékéből ebbe a közös, lebetonozott aknába folytak össze a vécében termelt "javak", hogy aztán egymást lökdösve egy hosszú alagúton megérkezzenek a szennyvízvezetékig.
Mivel az akna vízszintesre volt betonozva, a cucc vécépapírostól rendre megállt pihenni, és csak a következő esedékes lehúzáskor indult tovább. A papa ezt nem várta meg, hanem fölé állt, és 15-20 percig gondozta a felületet a vödör vízzel, közben gondosan vizsgálgatta, szemrevételezte a dolgokat, vagyis az emberi salakanyagok folyását. Netán a mulandóságon merengett? El is neveztük fososnak, az első hónaptól már így hívtuk.
Persze, rá lehet fogni, hogy ez szükséges volt, tegyük fel, igen, de ahelyett, hogy odaszerelt volna egy slagot, vagy naponta egyszer bevágott volna izomból egy vödör vizet, ő csak állt ott, csurgatott, elemzett, majd megünnepelte a sikert egy orra alatt elmorzsolt kis rímmel.
Igen, rímmel, ilyen volt bőven:) A két kedvencem, amit minden hétvégén leadott az NB1-forduló után (már ha úgy alakult), a:
„Kikapott a Fradi,
Olcsóbb lett a fagyi”
és a
„Kikapott a Ferencváros,
Olcsóbb lett a meleglángos”
Ezekkel a versikékkel aranyozta be a hétvégéinket, mert sajnos a lakás jelentős részén lehetett ezt hallani.
Volt az öregnek egy Trabantja, amolyan tiszti Trabant, fehér Delux 601. Makulátlanul, nagyjából száz megtett kilométerrel állt az udvaron, leponyvázva. Évente egyszer elővette, és elmentek vele valahova egy fél órára, aztán vissza a ponyva alá. Hogy motorikusan karban legyen tartva az autó, hetente-kéthetente lekapta a ponyvát, beleült, berobbantotta mind a két hengert, és egy jó tíz perces túráztatással (de ami a csövön kifért) igyekezett biztosítani a kenést. Végül, mikor már nem tudott elmenni a gépig, eladta.
”
Jóból is megárt a sok. Élve levélírónk ajánlatával, kettébontottam a posztot. Jövő pénteken folyt. köv.
Köszönet, hogy a múlt pénteki "segélykérést" követően néhányan kiváló posztanyagot küldtek. Előbb-utóbb mindet le fogom hozni, köszönet, még egyszer, hogy vettétek a fáradtságot. A folyamatos péntekenkénti megjelenés érdekében, kérem, akinek még van ütős sztorija, ne tartsa magában!
Kedves Olvasó!
Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.
Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.
