Folytatjuk a szomszédolást a Fradi, széklet, kecskerímek szerzőjének gyermekkori emberkertjében. Második, befejező rész.

“

A fosos papa mellett lakott egy nagyjából 95 éves mamika. Egy komfortnélküli, lepukkant garzonban sínylődött, igen rossz anyagi és egészségi körülmények közt. A papa és nem túl szimpatikus lánya kitalálták anno, a néni 70 éves kora körül, hogy kötnek vele egy eltartási szerződést, majd a néni halála után, mivel annak nem volt rokona, megkapják a lakást és jó lesz az a "kislánynak". Nagyjából 25 évvel számolták el magukat. A néni túlélte mindkettőt, közel a 100-hoz volt mikor meghalt, viszont az utolsó 20 évét szinte ágyhoz kötve élte le, így a tisztünk és a lánya hordta be évről évre az IFA szenet, mosott, főzött, takarított, ráadásul a mami éjjel kettőkor rendszeresen elkezdte verni a falat seprűnyéllel, hogy menjen át valaki kivinni őt a vödörig, majd a vödröt vigye ki az udvari vécébe. Igazi szívás volt nekik ez, de annyi genyóságot csináltak velünk és másokkal ott az évek során, hogy kicsit se sajnáltuk őket, max. a mamikát.

Az udvar végében éltek Tóthék. Az ember úri szabó volt, az asszony főpénztáros. Akár szép életük is lehetett volna, de nem lett. Az ember fiatalon elkezdett inni, a piától remegett a keze és abba kellett hagynia a szakmát, elkezdett csúszni, egyre lejjebb és lejjebb, végül konzervgyári segédmunkás lett belőle. Az ital először a jópofa piást hozta ki, mindig viccelődött, mindenkivel smúzolt. Aztán ahogy telt az idő, ahogy nőtt a szesz szint, úgy lett egyre agresszívabb. Esténként hallottuk a fürdőszoba ablakon át, ahogy "öli" a feleségét. Véget nem érő ordítozások, "megöllek te geci"-zések, verések újra és újra. Anyám próbált segíteni Tóthnénak, próbálta rávezetni, hogy kikerüljön ebből, de hamar kiderült, ő az a nő, aki ezt eltűri, és ha kell beledöglik, de nem megy el.

Egy este kiengedtem a lakásban tartott kutyánkat lefekvés előtt, hogy kieressze a fáradt olajat, s közben elengedett 3-4 szolíd VAU-t. Tényleg nem volt zavaró, a környező udvarokban levő kutyák ezt folyamatosan generálták. Az embernek épp szar napja volt, mert ez annyira kiakasztotta, hogy feltépte a lakása ajtaját, kapát ragadott és elindult felénk ordítva, hogy megdöglünk mi is, meg a ku*va korcsunk is. Apám kijött utánam a kiabálásra, Tóth akkor ért oda, látom, anyaszült meztelenül hadonászik a kapával és próbál eleget tenni a korábbi ígéretének, hogy kiírt minket. Apám egy komoly fülessel megfordította a faszit, aki erre őrjöngve szaladt hátra, már vártuk, mit hoz elő másodjára. Közben anyám hívta a zsarukat, akik akkoriban még tökösek voltak és helyén kezelték az ilyen eseteket, perceken belül megállt egy kisbusz a ház előtt és kiszállt belőle vagy 5-6 csuklyás, fekete ruhás kommandós, akik lerohanták Tóthék házát (szerintem amúgy túlértékelték a bejelentést) és elhurcolták a csont részeg szomszédot. Komoly műsor volt aznap, a szomszéd telken álló 3 szintes sorház minden ablakában kint voltak és nézték, ahogy a lámpák fénye kutatja a bejáratot, majd az alakulat behatol. Mint a filmeken.

Ezek voltak az udvari szomszédaink, hosszú évekig, persze szép sorban mind átléptek egy másik dimenzióba, de akkor megfogadtam, hogy sose veszek olyan lakást/házat, ami nem kizárólag az enyém.

”

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.