Pococurante nickű olvasónk egy egész sorozatot ígért. Köszönjük a posztot és várjuk a vitriolos tollú olvasó-szerző további írásait.

“ 

Hülyék az életemben

Első rész

Nem hiszek a normálisban, de nem azért, mert valami nihilista-nonkomformista tizenéves vagyok, aki úgy fejezi ki a globalizáció elleni lázadását, hogy Kínában gyártott, multicégek áruházaiban forgalmazott kitűzőket vesz, marketingesek által gondosan megtervezett, lázadást kifejező szimbólumokkal, vagy hasonló matricákat ragaszt az iPadjére.
Az ok, amiért így vélekedek, az az, hogy aki Közép-Kelet Európában azt meri állítani magáról, hogy egész életében megfelelt az éppen aktuális társadalmi normáknak, és elmúlt 14, az olyan takonygerincű, szolgalelkű, és jellemtelen, hogy bár a parlamentális demokrácia, és a jogállam feltétlen híve vagyok, az ő esetükben indokoltnak tartanám a tárgyalás nélküli karóbahúzást, de úgy, hogy érezzék, meghalnak.
Azonban, ennek ellenére, számos olyan alakkal találkoztam, aki felidegesített, és úgy vélem, okkal. Úgy döntöttem, ezeket az embereket megírom, így küzdve a felgyülemlett stressz által okozott keringési, és gyomorproblémák ellen.
Szabadon fogok csapongani az időben: élményeimet az alapján vetem papírra, ahogy eszembe jutnak, nem kronológiailag. Pár apróbb adatot – elsősorban a neveket – megváltoztattam, de amit leírok, az megfelel a valóságnak, és egyetlen, bemutatott személyt sem tettem aljasabbá, sunyibbá, vagy ostobábbá annál, mint amilyennek láttam őket. A korrektség kedvéért megjegyzem: minden érmének két oldala van. Lehet, hogy ők másképpen adnák elő a történetüket. Lehet, hogy én vagyok a hülye. Ez utóbbi egyébként megnyugtatna: csodálatos lenne biztosan tudni, hogy igen, az én világlátásommal van a gond, és a világ egy tökéletesen normális hely, még ha nem is látom annak.

Elsőnek a Dögevő családot vesézem ki

Dögevőék apám barátai, vagy legalábbis, ez a jogalap arra, hogy miért őt találják meg akkor, ha kölcsön akarnak kérni. A család legtöbb tagja vagy orvosi eset, vagy az a fajta irritáló marha, akit egy idő után megpróbálsz agyonverni a széklábbal. Kedves szokásuk, hogy bejelentés nélkül megérkeznek, megebédelnek, bedobnak egy könnyű uzsonnát, ha még esetleg hagytak valamit a hűtőnkben, akkor vacsoráznak is, majd lelépnek.

Előttük

Utánuk

(a képek illusztrációk, a "hűtődublőrök" is különbözőek)

Gábor az a tipikus, nagypofájú senki, aki állandó önigazolási vágyban ég. Főállásban fűtő a napnál, amúgy alkalmi munkákat vállal. Tekintve, hogy a neje két diplomát szerzett, ő meg sanszos, hogy az érettségi papírjait két karton vodkáért csencselte az Ecserin, a házassága után ez a kényszer tovább nőt, főleg, hogy az asszony családja csak azért nem tette el láb alól a befurakodó "büdös prolit" mert a pisztoly, a robbanószer, és a méreg nem elegáns, ellenben, ha leszúrnák a dédpapi párbajtőrével, esélyes, hogy esetleg rájuk folyna egy kevés a melósvérből, ami azonnali degeneratív elváltozásokat indítana be a szervezetükben.
Emellett egy szánnivaló kettősség is jellemzi. Igyekszik adni az elpusztíthatatlan, örök vagányt, aki csak azért nem lett miniszterelnök, mert ha a széles tömegek elé kerül, hogy micsoda képességekkel bír, akkor olyan öngyilkossági hullám indult volna be az önmagukat fölöslegesnek érző emberek tízezrei között, hogy az már kihatással lett volna a gazdaságra, de a házasságában olyan szinten tutyimutyi, hogy ha azt mondanánk rá, papucsférj, az a dolgok indokolatlan megszépítése lenne. Ha a felesége elkiáltja magát, hogy negyvenhárom, kezét-lábát törve mérőszalagot keres, hogy pontosan annyi centit ugorjon.
Ha józan, akkor nincsen vele nagy baj: vagy csöndben ül, felfogja, hogy nem osztottak neki lapot, - ez elsősorban akkor fordul elő, ha vele van a (z)asszony - vagy anekdotázik. Pár feles után jön a haverkodással kevert sztorizás: mindenkit ismer, de nem ám úgy, hogy egyszer látta a sarki közértben, hanem hogy komoly barátok, sőt bajtársak. Hogy akkor hogy a francba nem tudott egy higiéniai szaktechnikusi– leánykori nevén takarítói– állásnál jobbat szerezni, örök és megválaszolatlan rejtély.
Klári, Gábor neje magas, kövér, KACKIÁS BAJSZÚ NŐ, akin meglátszik, hogy két gyereket is szült, bár elnézve a végeredményt, mindenki jobban járt volna, ha végigfolynak a combján. Komoly pszichés zavarokkal küzd, a skála széles, mint a csípője. Ez nem lenne baj, de egyfelől, a gyógyszereit csak egy bizonyos időszakban szedte – erről később – helyettük a családja unszolására a vallásba menekült, abban bízva, hogy majd Jézus meggyógyítja. Az anyja és az apja amúgy a pletykák szerint megérnének egy külön bejegyzést: magasan képzett, tanult emberek, akik sikeresen belehülyültek a sumér-magyar akkád-magyar szkíta-magyar és orioni-magyar elméletekbe, valamint a kereszténység valami sajátos, sámánhittel kombinált változatába, plusz az olyan kapcsolt tanokba, mint az összeesküvés-elméletek, és hasonló dolgok. Klári ebből még csak annyit vett át, hogy a kocsijában kizárólag keresztény példabeszédeket játszhatnak le a magnón, valamint KIZÁRTA EGY ÉJSZAKÁRA GÁBORT, MERT NEM JOBBOS PÁRTRA SZAVAZOTT, ÉS VOLT OLYAN HÜLYE, HOGY EZT ELMONDTA NEKI.
Anyának olyan szinten alkalmatlan, hogy a macskámat nem bíznám rá, pedig nincs is, és ha lenne, akkor is utálnám. A gyerekeit úgy kezeli, mint a szobanövényeket, azaz nem baj, ha néha kimarad egy-egy öntözés, vagy megtámadják a levéltetvek, mert majd helyrejön az magától. Nem egyszer előfordult a lánya szerint, hogy egész egyszerűen nem kaptak enni, vagy azzal az indokkal, hogy drága, vagy mert már csak egy kicsit kell kibírnia, és nálunk majd jóllakik.
Panna, a fent említett lány talán a család leginkább kedvelhető tagja, mert csak simán ostoba. Erősen gyanítom, hogy ha egy kicsit nagyobbra nő, komoly sikereket fog elérni a pasik között. Kár szót vesztegetni rá, mert a hülyesége, talán egy vagy két alkalmat leszámítva nem az a legendás fajta, hanem a klasszikus "szőke nős" butaság.
Márk, a legkisebb komoly pénzeket hozhatna a családnak, mint egy abortuszpárti reklámkampány arca. Valahol sajnálom a srácot, - sőt, kimondom: szánom - mert Klári a terhessége alatt kicsit megingott az ima erejében, és beszedte a kedélyjavítóit. Erősen gyanítható, hogy a remek gének mellett ezek is komoly szerepet játszanak abban, hogy ha beöltöztetnénk egy kisebb zsák krumplit a ruháiba, akkor az anyja lelkesen újságolná, hogy nem csak hogy egyik pillanatról a másikra javult a fia magatartása, sőt, a szellemi képességei is sose látott magasságokba emelkedtek. A kölyök három, három és fél év körüli. Még pelenkázzák, sőt, meg van az a kedves szokása, hogy ezt megpróbálja letagadni, és tiltakozik az ellen, hogy tisztába tegyék. Mondatokban csak a csillagok speciális állásakor kommunikál, amúgy a mutogatás, és a korosztályára jellemző minimális szövegkohézió és nyelvtani egyeztetés nélkül, egymás mellé rakott szavakkal. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ha nem kapja meg azonnal, amit akar – ami Klári mellett előfordul – akkor nem csak hogy zokog, de harap, üt, és karmol is, ami így elsőre komikusnak tűnhet, de az röhögjön tiszta szívből, akit egy félévente egyszer manikürözött, hiperaktív hülyegyerek lendületből szemfenéken karmol.
Szegény anyám - aki ha meglátna egy vörös pikkelyes, ördögszarvú, arámi vagy latin nyelven kántáló, konyhakéses csecsemőt egy kibelezett, és feldarabolt védőnő mellett, akkor is a keblére ölelné a srácot, és megjegyezné, hogy: "Nem rossz, csak eleven." - sem tudja elviselni.
A barátság - már ha ezt annak lehet nevezni – lassan, de biztosan kopik. Sajnos túl lassan: nem kétlem, hogy még évekig ide fognak járni, pusztítani a kaját, és szerencsétlen, rettegő agysejtjeimet.

”
 

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.