Zebulon álnéven egy roppant kényes témában írt rendkívül tapintatos és tisztességes levelet mai posztolónk. Sokunkat érint a téma. Egy szellemileg egyre inkább leépülő szomszéd, aki nyilván minderről nem tehet. Nem is okolja senki. A szomszédság életét mégis megkeseríti. Mi a megoldás?

"

Vegyes érzésekkel írok. Nem az a célom, hogy nevetségessé tegyek egy beteg embert, sokkal inkább az, hogy beszámoljak arról, ez a betegség a környezetében élő „vétlen” emberek életét is milyen markánsan képes befolyásolni. Több ilyen történetet hallottam, amelyek másokkal fordultak elő és most „hála az égnek”, ezt nekünk is meghozta az élet. Mivel olyat is hallottam, hogy valaki telitalálatot ért el a lottón (sajnos ez nem ismerős volt), kíváncsian várom a véleményeket ebben, a lottó ötöstől bizonyára gyakrabban előforduló ügyben, a hasonló szomszéddal sújtott sorstársak tapasztalatát, tanácsait.

Társasházban élünk, a lépcsőházból a lakásokba egy vasajtóval zárható erkélyen át lehet bejutni. Egy ilyen erkélyen két lakás bejárata van, vagyis ez a megoldás a szokásos lépcsőházi szomszédságnál szorosabb kapcsolatot teremt és együttműködésre is szükség van a külső vasajtó rendszeres bezárására miatt.

Szomszédunkkal – egy egyedül élő bácsival – ez a kapcsolat idáig kiegyensúlyozott volt. Az utóbbi időben azonban az egészségi állapotában rohamos hanyatlás következett be, nyolcvan évesen ez nem is meglepő.

A történet általunk érzékelhető része 1-2 hónapja kezdődött. Egy vasárnap hajnal 4-kor folyamatos és erőszakos csengetésre ébredtünk. Kibotorkálva láttuk, hogy a szomszéd a külső vasajtó előtt áll, azon dörömböl. Persze kinyitottuk neki az ajtót. Zavartnak látszott és azt hajtogatta, hogy elfoglalták a lakását. Egy percre megriadtunk, de a lakásában (tárva-nyitva volt az ajtó) láthatóan nem volt senki. Ezért azt hittük, hogy csak berúgott és a kulcsát is elhagyta, ezért csöngetett nálunk, úgyhogy némileg morogva visszavonultunk.

Mivel a délelőtt folyamán láttuk, hogy a lakásajtaja nyitva, a külső ajtó nyitva, ő pedig sehol, felhívtuk a külön élő hozzátartozóját és tőle tudtuk meg, hogy szomszédunkat sajnos a jó öreg dr. Alzheimer látogatta meg.

Ezek után elővigyázatosságból kikapcsoltuk éjszakára a csengőt. A következő akció egy hétvégi délelőtt történt, szintén becsöngetett kívülről, szintén kinyitottam neki. Azt mondta, hogy nem tudja kinyitni a külső ajtót, mert régiek a kulcsai, majd bejött és a saját kulcsával bezárta. Innentől a csengő nappal is kihúzva. Ez ugyebár kicsit zavaró, mert postás, tűzvész, anthrax-támadás esetén sem vagyunk elérhetőek.

Ezután egy hétköznap hajnal ordítozott az ajtónk előtt, majd az ajtónkat feszegette és a kulcsát a zárunkba próbálta erőltetni. Gyorsan kinyitottam és feltéptem az ajtót, de úgy tűnt, hogy a helyzet neki áll feljebb. Semmi gond, újabb óvintézkedések: kinyitott ruhaszárító az ajtó elé, zárak szigetelőszalaggal leragasztva. Ez ugyebár egy kis logisztikai problémát nekünk is jelent a bejutáskor, főleg ha péntek éjjel a sörözőből ügetek haza.

Hallottam (na és persze most már olvastam is), hogy ez a betegség a személyiség torzulásával is járhat, vagyis a korábban békés ember is válhat hirtelen agresszívvá. Emiatt a családtagjaim gyakorlatilag „házi őrizetben” élnek, ha tehetjük, csak a jelenlétemben mozognak a közös erkélyen, ami ugyebár a külvilág felé való egyetlen kapcsolatunk (eltekintve egy 20 méteres ugrástól).

Most itt tartunk. A hozzátartozók elmondása szerint nem látja be, hogy bármi baja is lenne, a lakását többször is felforgatta betolakodók után kutatva, de egyszerűen nem tudnak vele mit tenni. Tudom, hogy el lehet indítani a gondnokság alá helyezését, de a helyzetet ez önmagában nem oldja meg, ráadásul aki nem hajlandó orvoshoz elmenni, arról nem is készülhet olyan szakvélemény, amelynek alapján erre sor kerülhet.

A helyzet tehát nem könnyű, vessenek rám követ, de azt nem gondolom, hogy az ápolását a mi dolgunk lenne megoldani, viszont jó lenne ha a helyzet megnyugtató rendezést nyerne, tudom, hogy mindenki szeret a saját ügyében a mások érdekére hivatkozni, de szerintem neki is az lenne a legjobb, ha szakszerű ellátásban részesülne. Egy háztartásban sok veszélyes dolog van (tűz, gáz, villany, kés stb.), tartunk attól hogy valami tragédia történik. Sajnos nálunk mindig valamilyen katasztrófa után szoktak a dolgok megoldódni és az illetékesek lázasan intézkedni.

"

Nehéz okosnak lenni.

Ti mit tennétek?

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.