HTML

Hülyével együtt élni

Van ilyen sztorid? Írd meg: hulyevel(kukac)gmail.com

Friss topikok

Sültparaszt főnök

2011.03.25. 07:08 :: hulyevel

KáBé aláírással e-mailt küldő olvasónk a gyökér főnökök világába kalauzol minket:

21 és 23 éves korom között elég sok hülyeséget csináltam. Szerelmi bánat miatt abbahagytam a fősulit, kimentem külföldre, pénzt keresni, meg felejteni, de nem igazán jött össze a kinti meló. Majd amikor hazajöttem nem túl sok pénzzel, vettem egy kocsit, félig kölcsönből, és két héten belül totálkárosra törtem.

Ekkor helyezkedtem el P-nél. (Nem ez az igazi monogramja. „P”, de nem „P” mint foszfor, hanem, hmm „P”, mint „földműves” (ha már „F”- zek. Elnézést, a tisztességes földművesektől, velük semmi bajom. De „F”-betűre mondhatnám, hogy az a bizonyos himbálózó férfi testrész, ami történetesen az orvosi nyelvben, meg latinból átvéve, sok más nyelvben is „P”-vel kezdődik.)

Egyszóval P. egy ötvenes, kikupálódott sültparaszt volt. Az a tipikus, „Pénze van, és azt hiszi, hogy esze is van.”- típus. Mindenben magát kibaszottul okosnak, az élet császárának érezte, pedig ahhoz képest, hogy több saját céget is vezetett, a legtöbb dologhoz elképesztően síkhülye volt. De nekem ugye kellett a pénz. Akkor megértettem Sylvester Stallonet, akiről kibukott, hogy fiatal korában pornózott és azzal védekezett, hogy ha nem azt teszi, akkor bankot rabolt volna, annyira kellett neki a pénz. Hát, ha megkeresett volna Kovi egy jó ajánlattal, lehet, hogy igent mondtam volna neki. P. talán egyetlen jó tulajdonsága, hogy minden hónapban időben, és pontosan kifizetett. Ezt persze minden alkalmazottjának, így nekem is, rendszeresen a pofája alá dörgölte. „Természetesen” legtöbben minimálra voltunk bejelentve, de a zsebre borítékkal mindig időben megjelent, és amikor odaadta a stexet, akkor mutogatta a mobilon a dátumot. „Kisapám, becsüld meg! Pontosan, mind a Doxa óra hozom a pézed, baszod!”

P-nek volt nem kevés heppje. Például utálta a májkrémnek, kenőmájasnak a szagát, azt szigorúan tilos volt enni. A közös étkezőben (nem túl nagy cég, nem üzemi étkezde, csak 4-5 összetolt asztal) viszont vágni lehetett a füstöt, ez persze nem zavarta, mondanom se kell, hogy ő is elszívott minimum napi másfél csomag cigit.

A raktárkészletet kellett kezelnem, meg olyan mindenesféle is voltam, mert titkárnő nem maradhatott volna meg mellette, annyira mocskos szájú volt. A szókészletében minden ivarérett nő „mocskosbüdösgecikurva”, a két volt feleségét is beleértve.

Én próbáltam a távolságot tartani, nem bratyizni vele. De mindig kipécézett magának egy-két alkalmazottat, akikkel spanoskodott, és annak ellenére, hogy azért az összes sültparasztsága, meg a sok-sok ostoba baromsága mellett  egy rafkós, ravasz csávó volt, végtére is nem a lottón nyerte a pénzét és nem apuci tolta a segge alá, de az ügyeletes melós haverjainak elképesztő ordas hazugságait is bevette. Például a munkagépjeibe szerelt GPS-szolgáltatójának nekem kellett felháborodott leveleket írogatnom, mert P. szerint egy rakás szar a rendszerük, nem működik. Mivel többször mutatta, hogy az egyik kanalas munkagép egy kocsma előtt áll, de neki a megbízható embere bizonyítani tudja, hogy a gép minden alkalommal a kocsmától kb. két kilométerre leragadt egy építkezésen. A GPS-esek is elmondták nekem, hogy ha rossz lenne a rendszerük, akkor éppenséggel mutathatná, hogy Európa bármelyik pontján áll a gép, Szicíliától Finnországig, de  ha a markológépet többször a munkaterülethez pár kilométerre eső "késdobáló" bögrecsárda elé pozicionálja, akkor egy ilyen meghibásodásnak mennyi a valószínűsége?

P-t az észérvek ilyenkor nem győzték meg, csak amikor az adott haverkáját éppen ejtette, akkor rögtön vágta, hogy mi a stájsz.

Zárszóként P. csúcsparasztságának egyik „felemelő” momentuma: Céges bankkölcsönt akart felvenni és a banktól kijött két ember a cégünkhöz tárgyalni. Nyár volt, tikkasztó hőséggel párosulva. A tárgyalóban az asztalra kitetetett hat másfél literes ásványvizes palackot, meg egy tálca poharat. Megkérdezte a bankosokat, hogy kérnek-e vizet. Ők kértek, mire P. kinyitotta az egyik flakont, DE! mielőtt töltött volna a vendégeknek, beleivott a palackba.

Amint tudtam, megpattantam és azóta szerencsére Homo sapiensek a főnökeim. 
 

 ”

A kép csak illusztráció. Forrás

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hulyevel.blog.hu/api/trackback/id/tr132634545

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Disznó Úr 2011.03.25. 18:03:28

Jó a leírás, ilyen valaha "lila zakó, nadrág piros" vállalkozókkal tényleg tele van a világ. Nem lehetett egy öröm, ilyenkor az ember mindig elképed az élet igazságtalanságán, egy ilyen alaknak legfeljebb az útépítő brigádban szabadna előfordulni.

Ha lehetek kritikus: nem tudom szó nélkül megállni a "parasztozást". Tudom, hogy az elmúlt rendszerben szándékosan azonosították ezt az értékhordozó réteget a bunkóság fogalmával, de ne kövessük ezt a példát. Az érték nélküli ostobaság megfelelője akkor inkább a "proli". Zárójelben teszem hozzá, hogy a "paraszt" ezen túl a magyarok lekicsinylő megnevezése a cigányoknál.
Bocs, de ezt muszáj volt.

Styxx 2011.03.25. 19:35:29

Drága volt az a kocsitörés. Klassz az illusztráción a "Dzsakuzi":-)

Müller őrmester 2011.03.27. 10:46:31

De legalább a saját cégénél volt főnök. Azok még rosszabbak, akik alkalmazottak, nem mind, vezetői beosztással, felfelé nyalnak, lefelé meg zsarnokoskodnak.

Viaa 2011.04.04. 11:51:03

Csodálom, hogy nem volt alkalom, hogy munka után pár kolléga megvárta a parkolóban és elbeszélgettek vele az illemtudó magatartásról, amit proliként biztos nehéz felszedni a szülői házban, de az alapok pár doronggal a háton gyorsan elsajátíthatóak.
süti beállítások módosítása