Szegény Tomi barátunkat, ha a haverjai szivatni akarják, akkor kap tőlük egy Három tenor CD-t.  Jöjjön a kálváriája százötven decibelen:

“

Helló!

Tomi vagyok, ennyi elég. Van egy elég hülye szomszédom. Adott egy társasház Budapesten és a társasház harmadik emelete, valamint a körfolyosó. Itt élek az élettársammal és még jó néhány lakóval, akik kedvesek, jófejek, normálisak, egyet leszámítva. Ő a hülye. Az alapvetően békés és nyugodt körfolyosói életet csak ő teszi zajossá, már-már talán elviselhetetlenné. Próbálok adni egy időrendi keretet az egésznek, talán úgy kialakul majd a hülyéről a komplex kép, miben is nyilvánul meg a hülyesége.

Kb. egy éve lakom itt, de már egy ideje elég sok időt töltöttem az élettársamnál, így valamilyen szinten azért már korábban is nagyjából megismertem a lakókat. Mint már írtam, az emeleten tényleg mindenki kedves, rendes és jófej, a hülyét leszámítva. Mert a hülye az hülye, és sajnos teljesen lehetetlenség vele kommunikálni. Mi csak úgy hívjuk a bolondnő. Mint megtudtam nemrég, még doktor is. No de lássuk a bolondnő ismérveit:

Először is, soha de soha nem láttunk még hozzá vendéget, barátokat, családot jönni. Senkit. Az élettársam mesélte, hogy mikor ő megvette ezt a lakást, a bolondnő mellette éppen az ajtót cserélte le, a régi ajtó szép volt, a közepén egy kinyitható üvegablakkal, most egy hatalmas barna ajtó van, amin a kulcslyukon kívül semmilyen nyílás nincsen. A többi szomszéddal azért úgy naponta össze lehet futni a folyóson. Mindenki mindenkinek köszön, esetleg pár szót váltunk is, szóval tényleg egy egészséges szomszédi viszony van. Bolondnővel nem, ha nagy ritkán bele is futsz a folyóson, tuti, hogy nem fog köszönni. Először azt hittem, azért mert állandóan be van dugva a füle, mert zenét hallgat (a zenéről a későbbiekben bőven) és nem hallja, de nem. Egyszer szemmel láthatóan nem volt fülhallgató a fülében, köszöntem neki, de ő rám se nézett. Bolondnőhöz természetes fény nem juthat be, mivel az ablakredőnye állandóan le van engedve. Tulajdonképpen az van, többször is tapasztaltam, hogy akármilyen leolvasó volt pl. nála, majd utána mi kerültünk sorra, az illető mindig utóbb úgy jött be hozzánk, hogy elképedve panaszkodott: A szomszéd nő hülye és bunkó, stb.
Egyszer nagy ordibálásra ébredtem hétvégén. Reggel kinéztem a folyosóra és bolondnő, valamint a mellette lakó nyugdíjas néni kiabáltak egymással, mondjuk ennek a kis külön meccsnek köztük történelme van, mint később megtudtam.

Bolondnő és a zene: Elválaszthatatlanok, a legcsodásabb élmény ebben az, hogy állandóan zenét hallgat, amikor otthon van. Általában késő délutáni esti, késő esti órák ezek, de előfordult, hogy hétvégén kora reggel is. Szóval, a zene amit hallgat, komolyzene. Legtöbbször operaáriák, és egyéb klasszikus művek, amiknek nyilván felbecsülhetetlen értékük van, DE!
1. én 27 évesen leszarom.
2. ha erre kíváncsi, járjon operába.

A lakásomban hétköznap este tíz körül már nem szeretném a szomszéd operáját hallgatni, maximum a tévét vagy éppen a gép zúgását, ja igen, ha ilyen tájba zenére vágyok, fülembe dugom az iPodom.
De sajnos hallom az operáit, mert a hangerő is nagy barátja bolondnőnek, így aztán megesik sokszor, hogy este 10-11 környékén a tévét kell, hogy felhangosítsam, ha már nagyon unom az operákat.
Alighanem nem kell ecsetelnem, hogy az én koromban egy átmulatott éjszaka után mennyire nem ideális reggel hét körül ébredni másnaposan a szomszéd operájára. Pedig ez is többször előfordult.
A nyár folyamán egy esetben már több szomszéd is kijött a folyosóra, mert annyira hangos volt az opera. Hiába kopogtunk (csengője persze nincs), rúgtuk, ütöttük az ajtaját, az volt a válasz: fürdik… Majd nagy kegyesen ajtót nyitott, mikor elmondtuk neki mi a gond, hogy többen is lakunk az emeleten és talán szeretnénk a saját tévékészülékünk hangját hallani, megsértődött, és még véletlenül se halkította le az áriáját.
Hozzáteszem, amikor egyetlen egy alkalommal a haveri körből többbedmagammal tőlünk indultunk koncertre, és indulás előtt egy számot meghallgattunk középhangerőn, azonnal jött és kopogott, hogy este tíz óra elmúlt, és ilyesmit nem szabad. Persze neki szabad.
Akármikor itthon vagyok és délután teszem azt hangosabban hallgatok zenét, ha bolondnő itthon van, azonnal ő is elkezdi. Ilyenkor szokott megesni, mikor elmegyek az ajtaja előtt beszólok neki:

— Már elmentem lehalkíthatod, bazdmeg!

Szintén nyári sztori, amikor egy délelőtt itthon voltam és kicsit hangosabban hallgattam zenét, átjött szólni, hogy ő most jött haza Berlinből és fáradt, halkítsam le..
Ez így talán még elég szoftpornó, mert vannak ennél hülyébbek tutira, de ami igazán kemény, az csak most jön:
Bolondnő, miközben zenét hallgat, nem tudom mit csinál, és mivel, de állandóan a falat üti, nem kézzel hanem valamilyen tárggyal. Váltakozó erősséggel, váltakozó ütemben.
Az, hogy este tíz után ülsz a gép előtt, olvasgatsz egy hosszú cikket, és közben egyszer csak hirtelen a semmiből a szomszédban valami erővel a falba csapódik, azért elég érdekes.
Egy alkalommal volt, hogy a padlót verte fényes nappal valamivel, lett is lentről nagy kiabálás, de persze nem nyitott ajtót. Szóval érdekes.
Elég kemény élmény mellette élni és esténként beletörődve, passzívan asszisztálni ahhoz, ahogy operára szétveri a lakását.
Szólni nincs értelme, mert vagy nem nyit ajtót, vagy, ha igen akkor max. csak még inkább elkezdi verni a falat vagy a padlót, és még hangosabban üvölteti az operát.
Hát, így élek én együtt egy hülye szomszéddal.

Üdv:

Tomi

”

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.