Levéltáros Gedeon saját blogján már rittyentett egy műremeket török átkáról, most mindezt még realisztikusabban is megosztja velünk:

“

Két éve költözött a rém a szomszédunkba. Egy házaspár, ahol Zsolti, a férj elmebeteg, és Gyöngyi, a feleség elmebeteg. (A nevek fiktívek, a többi sajnos nem.) Szerintem 20 éve lehetnek házasok, és kb. 19 éve kellett volna elválniuk, de nem tették, ezért mára már mindketten klinikai esetté váltak. Sorházi lakásunk falait már hangszigeteltük, de Gyöngyi átordítja azt is, így történetem van bőven.
Kétféle ciklus szerint élik az életüket, elég hamar sikerült belőni ezeket, mivel Gyöngyi ordítva tájékoztatja a környéket. Ha olimpiát rendezünk, ő lehetne az olimpiakikiáltó.

A Nagy Ciklus

Zsolti pánikbeteg, depressziós, bármiféle munkára alkalmatlan ember. Otthon természetesen dolgoznia kell, hiszen Gyöngyi szerint egy család azért család, mert mindenki kiveszi a részét a munkából, így Zsolti füvet nyír (levágja a virágokat és a bokrokat is, mert hülye), festi a kerítést (összekeni a falat is, mert hülye), és takarít (még nagyobb koszt hagyva maga után, mert hülye).
Gyöngyit kikészíti Zsolti életre való alkalmatlansága, ezért folyamatosan üvöltözik vele, amitől Zsolti pánikbetegsége mélyül és mélyül, mígnem kórházba kerül. Ekkor van két hét nyugalom, majd amint Zsoltit ideiglenesen helyrehozzák, kezdődik elölről az egész, két hónap otthon. A Nagy Ciklus gyakorlatilag az orvostudomány harca Gyöngyivel, a harcmező pedig maga Zsolti.
Így zajlik a küzdelem, már az első órában, miután Zsolti hazatér:
„Vedd fel a szennyest a padlóról, vidd a fürdőszobába! Mi van, félsz a koszos ruhától, nem mered megfogni?!”
„Tedd be a szekrénybe a ruhákat! Nyisd már ki a szekrényt te nyomorult, nincs benne szörnyeteg!”
„Hozd ki a fűnyírót, vágd le a füvet, de ne szard össze magad, nincsen szörny a bokor mögött!”
Zsolti természetesen nem az ilyen dolgok miatt fél, de hülye, ezért tényleg nem tud semmit se normálisan megcsinálni, és ezzel felidegesíti Gyöngyit, aki a pánikbetegségre szeret frappánsan üvöltözni. A ciklus vége felé már veri is Zsoltit, a levágott rózsákat például két hatalmas pofonnal torolta meg a kertben.

A Heti Ciklus

Szombaton takarítás, ha törik, ha szakad. A család az család, ezért mindenki takarít, nem csak a feleség. Kb. reggel 8-tól indul a program, és ebédig tart. Gyöngyi vezényli Zsoltit, aki semmit nem tud normálisan megcsinálni, ezért Gyöngyi 10-re már kikészül, de elég jó kondiban van, ezért simán végigüvölti a 4 órát.
„Ez egy család, itt ha nem dolgozol, mész aludni a híd alá!”
„Akkor is megcsinálod, ha mindketten beledöglünk! Porszívózz!”
A heti takarítás visszatérő üzenete egyébként jellemzően az, hogy Gyöngyi ordítva közli Zsoltival: „Váljunk már el te szerencsétlen!” Zsolti viszont nem akar, mert alkalmatlan az életre, ezért gyaníthatóan éhen halna egy hónappal a válás után.
Mi eleinte Gyöngyit tartottuk az állatnak és Zsoltit az áldozatnak, de aztán Zsoltit kicsit megismerve rájöttünk, hogy bárkiből képes kihozni az állatot. Zsolti ugyanis semmit nem csinál magától, de még ezt a semmit is idegesítően lassan csinálja, és közben kárt okoz. Villanykörte csere miatt áramszünet a sorházban, fűlocsolás miatt beázott fal nálunk, és karambol a közeli úton, mert ő úgy gondolta, hogy megfordul egy beláthatatlan útszakaszon.
Zsolti is érzi, hogy valami nincs rendben, és a rendszeres kórházi kezeléseken kívül máshol is keresi a nyugalmat: valami gyülekezetbe jár. Ezt onnan tudjuk, hogy Gyöngyi rendszeresen befenyíti Zsoltit egy-egy károkozása után, hogy ezt neki kell megvennie abból a pénzből, amit a „kibaszott” gyülekezetének adna.
A gyülekezet a vörös posztó Gyöngyi szemében, mert akárcsak a kórház, a gyülekezet is hozzájárul ahhoz, hogy Zsolti kicsit felépülve újra és újra megkeserítse az életét:
„Neked könnyű, te elmész a templomba, aztán meggyónod, hogy megint felbasztad a feleséged, és kész!”
Röviden ennyi. Természetesen eleinte beszéltünk velük, egy-egy kiadósabb ordítozás után átmentünk hozzájuk (nem nyitják ki olyankor az ajtót, hiába dörömbölünk és rugdostuk), átordítunk, rendőrt hívunk rendszeresen, de tényleg beteg emberek, nincs megoldás. Ami esetleg még érdekes, hogy egyáltalán nem isznak alkoholt, nem attól állatok, hogy alkoholisták. És soha, de tényleg soha nem jön senki hozzájuk, nincs barátjuk, nincs családjuk, aki kíváncsi lenne rájuk.

Lakáscsere érdekel valakit?

(Ha valakit komolyan érdekelne a lakáscsere, igérem soron kívül kiposztolom:-); Hülyével - a Szerk.)

”

Gulácsy Lajos: Szerelem

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.