Pococurante nickű olvasónk egy egész sorozatot ígért. Köszönjük a posztot és várjuk a vitriolos tollú olvasó-szerző további írásait.

“ 

Hülyék az életemben

Első rész

Nem hiszek a normálisban, de nem azért, mert valami nihilista-nonkomformista tizenéves vagyok, aki úgy fejezi ki a globalizáció elleni lázadását, hogy Kínában gyártott, multicégek áruházaiban forgalmazott kitűzőket vesz, marketingesek által gondosan megtervezett, lázadást kifejező szimbólumokkal, vagy hasonló matricákat ragaszt az iPadjére.
Az ok, amiért így vélekedek, az az, hogy aki Közép-Kelet Európában azt meri állítani magáról, hogy egész életében megfelelt az éppen aktuális társadalmi normáknak, és elmúlt 14, az olyan takonygerincű, szolgalelkű, és jellemtelen, hogy bár a parlamentális demokrácia, és a jogállam feltétlen híve vagyok, az ő esetükben indokoltnak tartanám a tárgyalás nélküli karóbahúzást, de úgy, hogy érezzék, meghalnak.
Azonban, ennek ellenére, számos olyan alakkal találkoztam, aki felidegesített, és úgy vélem, okkal. Úgy döntöttem, ezeket az embereket megírom, így küzdve a felgyülemlett stressz által okozott keringési, és gyomorproblémák ellen.
Szabadon fogok csapongani az időben: élményeimet az alapján vetem papírra, ahogy eszembe jutnak, nem kronológiailag. Pár apróbb adatot – elsősorban a neveket – megváltoztattam, de amit leírok, az megfelel a valóságnak, és egyetlen, bemutatott személyt sem tettem aljasabbá, sunyibbá, vagy ostobábbá annál, mint amilyennek láttam őket. A korrektség kedvéért megjegyzem: minden érmének két oldala van. Lehet, hogy ők másképpen adnák elő a történetüket. Lehet, hogy én vagyok a hülye. Ez utóbbi egyébként megnyugtatna: csodálatos lenne biztosan tudni, hogy igen, az én világlátásommal van a gond, és a világ egy tökéletesen normális hely, még ha nem is látom annak.

Elsőnek a Dögevő családot vesézem ki

Dögevőék apám barátai, vagy legalábbis, ez a jogalap arra, hogy miért őt találják meg akkor, ha kölcsön akarnak kérni. A család legtöbb tagja vagy orvosi eset, vagy az a fajta irritáló marha, akit egy idő után megpróbálsz agyonverni a széklábbal. Kedves szokásuk, hogy bejelentés nélkül megérkeznek, megebédelnek, bedobnak egy könnyű uzsonnát, ha még esetleg hagytak valamit a hűtőnkben, akkor vacsoráznak is, majd lelépnek.

Előttük

Utánuk

(a képek illusztrációk, a "hűtődublőrök" is különbözőek)

Gábor az a tipikus, nagypofájú senki, aki állandó önigazolási vágyban ég. Főállásban fűtő a napnál, amúgy alkalmi munkákat vállal. Tekintve, hogy a neje két diplomát szerzett, ő meg sanszos, hogy az érettségi papírjait két karton vodkáért csencselte az Ecserin, a házassága után ez a kényszer tovább nőt, főleg, hogy az asszony családja csak azért nem tette el láb alól a befurakodó "büdös prolit" mert a pisztoly, a robbanószer, és a méreg nem elegáns, ellenben, ha leszúrnák a dédpapi párbajtőrével, esélyes, hogy esetleg rájuk folyna egy kevés a melósvérből, ami azonnali degeneratív elváltozásokat indítana be a szervezetükben.
Emellett egy szánnivaló kettősség is jellemzi. Igyekszik adni az elpusztíthatatlan, örök vagányt, aki csak azért nem lett miniszterelnök, mert ha a széles tömegek elé kerül, hogy micsoda képességekkel bír, akkor olyan öngyilkossági hullám indult volna be az önmagukat fölöslegesnek érző emberek tízezrei között, hogy az már kihatással lett volna a gazdaságra, de a házasságában olyan szinten tutyimutyi, hogy ha azt mondanánk rá, papucsférj, az a dolgok indokolatlan megszépítése lenne. Ha a felesége elkiáltja magát, hogy negyvenhárom, kezét-lábát törve mérőszalagot keres, hogy pontosan annyi centit ugorjon.
Ha józan, akkor nincsen vele nagy baj: vagy csöndben ül, felfogja, hogy nem osztottak neki lapot, - ez elsősorban akkor fordul elő, ha vele van a (z)asszony - vagy anekdotázik. Pár feles után jön a haverkodással kevert sztorizás: mindenkit ismer, de nem ám úgy, hogy egyszer látta a sarki közértben, hanem hogy komoly barátok, sőt bajtársak. Hogy akkor hogy a francba nem tudott egy higiéniai szaktechnikusi– leánykori nevén takarítói– állásnál jobbat szerezni, örök és megválaszolatlan rejtély.
Klári, Gábor neje magas, kövér, KACKIÁS BAJSZÚ NŐ, akin meglátszik, hogy két gyereket is szült, bár elnézve a végeredményt, mindenki jobban járt volna, ha végigfolynak a combján. Komoly pszichés zavarokkal küzd, a skála széles, mint a csípője. Ez nem lenne baj, de egyfelől, a gyógyszereit csak egy bizonyos időszakban szedte – erről később – helyettük a családja unszolására a vallásba menekült, abban bízva, hogy majd Jézus meggyógyítja. Az anyja és az apja amúgy a pletykák szerint megérnének egy külön bejegyzést: magasan képzett, tanult emberek, akik sikeresen belehülyültek a sumér-magyar akkád-magyar szkíta-magyar és orioni-magyar elméletekbe, valamint a kereszténység valami sajátos, sámánhittel kombinált változatába, plusz az olyan kapcsolt tanokba, mint az összeesküvés-elméletek, és hasonló dolgok. Klári ebből még csak annyit vett át, hogy a kocsijában kizárólag keresztény példabeszédeket játszhatnak le a magnón, valamint KIZÁRTA EGY ÉJSZAKÁRA GÁBORT, MERT NEM JOBBOS PÁRTRA SZAVAZOTT, ÉS VOLT OLYAN HÜLYE, HOGY EZT ELMONDTA NEKI.
Anyának olyan szinten alkalmatlan, hogy a macskámat nem bíznám rá, pedig nincs is, és ha lenne, akkor is utálnám. A gyerekeit úgy kezeli, mint a szobanövényeket, azaz nem baj, ha néha kimarad egy-egy öntözés, vagy megtámadják a levéltetvek, mert majd helyrejön az magától. Nem egyszer előfordult a lánya szerint, hogy egész egyszerűen nem kaptak enni, vagy azzal az indokkal, hogy drága, vagy mert már csak egy kicsit kell kibírnia, és nálunk majd jóllakik.
Panna, a fent említett lány talán a család leginkább kedvelhető tagja, mert csak simán ostoba. Erősen gyanítom, hogy ha egy kicsit nagyobbra nő, komoly sikereket fog elérni a pasik között. Kár szót vesztegetni rá, mert a hülyesége, talán egy vagy két alkalmat leszámítva nem az a legendás fajta, hanem a klasszikus "szőke nős" butaság.
Márk, a legkisebb komoly pénzeket hozhatna a családnak, mint egy abortuszpárti reklámkampány arca. Valahol sajnálom a srácot, - sőt, kimondom: szánom - mert Klári a terhessége alatt kicsit megingott az ima erejében, és beszedte a kedélyjavítóit. Erősen gyanítható, hogy a remek gének mellett ezek is komoly szerepet játszanak abban, hogy ha beöltöztetnénk egy kisebb zsák krumplit a ruháiba, akkor az anyja lelkesen újságolná, hogy nem csak hogy egyik pillanatról a másikra javult a fia magatartása, sőt, a szellemi képességei is sose látott magasságokba emelkedtek. A kölyök három, három és fél év körüli. Még pelenkázzák, sőt, meg van az a kedves szokása, hogy ezt megpróbálja letagadni, és tiltakozik az ellen, hogy tisztába tegyék. Mondatokban csak a csillagok speciális állásakor kommunikál, amúgy a mutogatás, és a korosztályára jellemző minimális szövegkohézió és nyelvtani egyeztetés nélkül, egymás mellé rakott szavakkal. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ha nem kapja meg azonnal, amit akar – ami Klári mellett előfordul – akkor nem csak hogy zokog, de harap, üt, és karmol is, ami így elsőre komikusnak tűnhet, de az röhögjön tiszta szívből, akit egy félévente egyszer manikürözött, hiperaktív hülyegyerek lendületből szemfenéken karmol.
Szegény anyám - aki ha meglátna egy vörös pikkelyes, ördögszarvú, arámi vagy latin nyelven kántáló, konyhakéses csecsemőt egy kibelezett, és feldarabolt védőnő mellett, akkor is a keblére ölelné a srácot, és megjegyezné, hogy: "Nem rossz, csak eleven." - sem tudja elviselni.
A barátság - már ha ezt annak lehet nevezni – lassan, de biztosan kopik. Sajnos túl lassan: nem kétlem, hogy még évekig ide fognak járni, pusztítani a kaját, és szerencsétlen, rettegő agysejtjeimet.

”
 

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.

Alternatív Széchenyi-díjasaink

Háromezer körüli szavazat feldolgozását követően eredményt hirdetünk.

1./ Orbán Viktor - Alternatív Széchenyi-díj 2011- Arany fokozata

   37% ; 1107 szavazat

Gratulálunk a Miniszterelnök Úrnak. Szerintünk neki is hiányérzete lenne, ha nem az övé az első hely. Ugyan a kétharmad most nem jött össze, de minket így is meggyőzött.

2./ Gyurcsány Ferenc - Alternatív Széchenyi-díj 2011- Ezüst fokozata

   18% ;  534 szavazat

Gratulálunk az egykori Miniszterelnök Úrnak. Szépen csillog az ezüst, főleg így szabadlábon. Szerintünk számára is hiányérzetet okozna, ha nem ő lenne az egyedüli, aki a Bolondok Királyát, Viktort meg tudta szorítani. Sebeőköt és Fábryt koalíciós partnernek megnyerve pedig ő válna kormányképessé, micsoda szép új világ is lenne!

3./ Sebeők János - Alternatív Széchenyi-díj 2011- Bronz fokozata

   11% ;  311 szavazat

Gratulálunk a trash-televíziózás Szokrateszének. Szerintünk ő az igazi győztes, hiszen az első kettőt leginkább a politikai protest-szavazatok röpítették a csúcsra, de Török Gábor, kiváló bloggertársunk természetesen feltételezésünket kommentben, szakmai érvekkel akár meg is cáfolhatja. 

4. Fábry Sándor

10% ; 297szavazat

Gratulálunk a vendégeire oda nem figyelő, egyik legnagyobb posztpázmányi, választékos körmondatgyáros, "Ha ráérsz, kapd be a faszomat" Showman-Sanyának a kiváló, olimpiai pontszerző helyezésért.

5. Lengyel "Ádámkosztüm" Zoltán

6% ; 185 szavazat

Végre egy feketeöves, hamisítatlan elmebeteg a műmájer, megélhetési futóbolondok álságos tengerében. Gratulálunk az egykori képviselő úrnak. Reméljük jobban van és nem jut többé eszébe olyan botorság, mint az öngyi. Ahogy a négy nyelven beszélő, snájdig, egykori sportdiplomata mondaná, ha a zemberek zembereként nem védené  még attól a fránya deák preambulumtól is az ékes anyanyelvet: "Make nude, not suicide!"

6. Anettka

5% ; 154 szavazat

Kezétcsókolom-jónapot kívánok! Végre egy hölgy a félnótások punnyadt kanszagú, hímsovén, őrülten vidám barakkjában, már elnézést a képzavarért. Remélem nemsoká ismét képernyőn látjuk, hisz elvonásunk van. Vajon hol kamatoztatja a jövőben a tehetségét? BBC? Al Jazeera?

7. Havas Henrik

4%; 132 szavazat

Tanár Úr! Szép hely ez a hetedik, ne tessék csüggedni. Nekünk Ön a kedvenc pökhendi mániás depressziósunk, de gondolom ezzel Molnár "Nagy Ő" Anikó és Kelemen Annácska is így lehet, rólunk viszont még könyvet se kell írnia!

8. Egely "Lehet Más a Fizika" György

4%;115 szavazat

Lehet, hogy már az LMP is szánja bánja, hogy kivetette sorai közül okleveleles Gyurcsok Józsefünket, igaz a 4% még csak a parlamenti küszöbhöz sem elég, de ne csüggedjen, lesz még búza-lágy kenyér, sok-sok parafenomén!

9. Uhrin Benedek

3%;75 szavazat

Korosodó autodidakta könnyűzenei futóbolondunk renoméja kissé ugyan megkopott, a sok-sok ifjútitán hülye  némileg háttérbe szorította, de ne aggódjon Benő bá', eljő még a hülyeség retrója!

10. Benkő Dániel - Alternatív Széchenyi-díj 2011 -  Közönség jelölt

   1%  39 szavazat*

(a "Más, kommentben kérjük beírni" katergóriában ugyan nem mindenki őt jelölte, de a túlnyomó többség igen.)

Gratulálunk a feleségvadász faszlantművésznek, a fingpertu keresztapjának a rengeteg aktív támogatóhoz! Mintha csak ráöntötték volna a kényszerzubbonyt!

Remélem mindenki elégedett a választási eredményekkel, mi már most izgatottan várjuk a 2012-es szavazást! (A szavazást formailag nem zárjuk le, de a későbbi szavazatok már versenyen kívüliek.)

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.

JÖRG LANZ VON LIEBENFELS (ál?)néven posztolónk kálváriája, a közeli, egzotikus Szlovákiából, ahol nemzettársainknak már euró-alapon mérik a hülyeséget:

HÜLYÉK ALATT ÉLNI

(Politikamentes blogunkon a "hülyék alatt élni" meghatározás alatt pusztán az értendő, hogy a poszt beküldőjének az élete a felettük élő elmebeteg lakók miatt vált pokollá, senki se keressen benne burkolt utalást a Felvidék északi és déli részének etnikai összetételével kapcsolatban - hulyevel, a szerk.)

Posztírónk szerényen hangszigetelt WC-jében (sajnos) kiváló hangminőségben hallható válogatott szitkok összegyűjtése bizonyára aranybánya lenne a határontúli magyar elmebetegek nyelvjárását gyűjtő néprajztudósoknak.
Ha Bartók és Kodály a viaszlemezes fonográfjaikkal beszabadulhattak volna a budijába, most sokkal gazdagabb lenne a feldolgozott és katalogizált kulturális örökségünk, no de nem csigázom tovább az olvasókat, ebből az őrült jó posztból (mind jó, de a Kacsáék a csúcs!)  minden kiderül:

“

JÖRG LANZ VON LIEBENFELS
ŐRÜLTEK LAKÓTELEPE

Kicsit Jonathan Crossnak érzem magam, aki épp a Veszett lelkek városát írja évekkel ezelőtt – a különbség mindössze annyi, hogy amit nála a fantáziája szült, azt én nap, mint nap átélem.

2010 szeptemberében költöztünk össze a kedvesemmel, és akkor még csak nem is sejtettük, micsoda pszichopaták vesznek majd minket körül, jószerével minden oldalról. Mi csak a gyönyörű kis összkomfortos lakást és a nyugodt környéket láttuk, de hogy miféle emberek alkotják a lakóközösséget, arról halvány fogalmunk sem volt (honnan is lehetett volna?).

X-néni

Kezdjük talán a legtávolabb élő nénivel, nevezzük most X-néninek. Ő a szemközti tömbházban lakik (a két épület között egy kisebb füves rész húzódik), és állandóan az ablakban áll. Most is, amikor ezeket a sorokat írom, ott áll a piszkos ablaka mögött mozdulatlanul, és néz kifelé. Hogy kire, merre, hova les, azt sosem látni, de az ember valahogy egész biztos benne, hogy mindig őt nézi. Látja, ahogy főzöl, ahogy eszel, ahogy munka helyett a Facebookon lógsz, és valószínűleg azt is, amikor elmész szarni. Nem túlzok, X-néni mindig a kopott ablak mögött áll a szorosra tekert, ősz kontyával, és néz kifelé – legjobban talán egy viktoriánus szellem portréjára hasonlít.

Nemrég különös dolog történt: X-néni kint mutatkozott az utcán. Amikor a menyasszonyom reggel munkába indult, ő váratlanul hozzácsapódott, és kb. fél kilométeren át kísérte, miközben végig beszélt, és egyetlen alkalommal sem várta meg az esetleges választ. A néni (akinek, mint kiderült, az egész arcát bibircsókok borítják), a világ legtermészetesebb dolgaként közölte, hogy ő figyeli az embereket, figyeli a kóbor állatokat, figyeli a parkoló (!) autókat, bizonyára a szelet is figyeli, ahogy átfúj a házak között… Végül, amilyen gyorsan érkezett, olyan villámsebességgel el is tűnt, hogy tovább figyelje a semmit a kopott ablak mögül.

Picsáné őkelme

A mi háztömbünkben, de pár lépcsőházzal odébb lakik Picsáné őkelme, aki az általánosban két évig volt az osztályfőnököm. A gyerekek, főleg a kicsik hajlamosak alaposan felnagyítani a velük történő dolgokat, és persze a rossz jegyért, beírásért is a tanárokat teszik meg felelősnek, de Picsáné őkelmével más a helyzet. Nekem elég jó jegyeim voltak, amíg ő tanított (8-10 évesként), viszont pokollá tette azt a két évemet. Az osztályból többen jártak később pszichológushoz, az egyik bántalmazott kislány pedig állítólag pszichiátriai kezelésre szorult. Válogatott durvaságokat vágott a fejünkhöz, és nem egyszer bántalmazott is minket. Engem egyszer a gyémántgyűrűs öklével vágott fejbe, mert matekórán „plusz” helyett azt mondtam, „meg”. Józsika barátomat pedig egyszer azon kapta, hogy a kulcslyukon kémlel, ezért úgy megrántotta a fülét, hogy az felszakadt. Józsika tíz perce sírt, amikor Picsáné őkelme felnézett az osztálykönyvből, és jámboran megkérdezte, mi baj, elkezdte tutujgatni a srácot. Amikor Józsika közölte vele, hogy azért sír, mert bántotta őt, akkor Picsáné őkelme csodálkozó tekintettel azt mondta, ő még sosem bántott senkit. Nos, ennyit Picsáné őkelméről…

Haladjunk is tovább, és folytassuk a mi háztömbünkkel! Az előző kettő csak laza felvezetés volt, Kacsáék sokkal durvábbak – valójában ők a főszereplői ennek az irománynak –, de tartogassuk csak a legjobb falatot a végére! Először inkább nézzünk három további esetet, melyek nem csupán azonos épületben, de azonos lépcsőházban fordulnak elő!

Misztikus Béke úr

Béke úr nagyjából csak aludni jár haza, bár az ő esetében ez a kijelentés sem épp helyénvaló. Béke úr ajtaja ugyanis annyiszor nyílik ki és csapódik be egy nap alatt, hogy délelőtt 10-11 óra tájékán már nem lehet tudni, éppen elment-e vagy hazajött. Béke úr egyébként legalább öt zenekarban játszik egyszerre, alkoholista, állítólag néhány idegösszeroppanáson is túl van, és ha egyszer elkezd beszélni, egyrészt leállítani, másrészt érteni nem nagyon lehet. És a végén általában hozzáteszi (kinyújtott jobb kézzel): „Miénk a Föld!” Misztikus Béke úr általában csak vasárnap délelőtt tartózkodik otthon huzamosabb ideig, ezt pedig onnan lehet tudni, hogy ilyenkor ajtócsapkodás helyett Edda, Karthago és Hobo slágerek szűrődnek ki a folyosóra.

Idegösszeroppant Metal úr

Képzeljünk el egy hegyomlásnyi, csupa haj figurát, aki görnyedten, szó nélkül közlekedik, miközben egy táskányi Metal Hammert (a fanatikusok kedvéért Hammer World Magazint) cipel – persze ezt csak félévente egyszer lehet látni, ahányszor Metal úr emberek előtt mutatkozik. Idegösszeroppant Metal Úr úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt megemberelte magát, és elköltözött a szüleitől; azóta is egy emelettel felettük lakik. Nagyjából egy hegyi troll életét élheti, hiszen a lépcsőházban, az utcán, a lakótelepen szinte sosem lehet látni a színét, hallani a hangját, érezni a szagát. Néha azért jelét adja, hogy még él: ilyenkor a klasszikus, 70-es évekbeli Black Sabbath slágerei visszhangzanak a lépcsőházban.

Magányos Gülünő

A nemzetközi helyzet fokozódik, hiszen Magányos Gülünővel már majdnem elérkeztünk Kacsáékhoz. Ez a szerencsétlen, furcsa nőszemély valószínűleg a kényszerek rabja – hogy a magánytól dilizett-e be, vagy ilyennek született, azt most hagyjuk, én sem tudom. A korát nehéz lenne megállapítani: úgy öltözködik, mint aki a húszas évei végén jár, de biztos vagyok benne, hogy már a negyvenet tapossa (így pont harmincvalahánynak tűnik). Próbál fiatalosan viselkedni, izomból lazáskodni, de persze ő is kiveszi a részét a nyerítezésből, ha épp arról van szó. Nála az a poén, hogy amikor elindul otthonról, akkor valamiért mindig minimum húsz-huszonöt cipőklattyanás visszhangzik utána a folyosón, pedig (mivel az elsőn lakik) csupán tizenegy lépcsőfok választja őt el a földszinttől. Egyszer épp az előszobában öltözködtem, amikor meghallottam a túl sok klattyanást, és hirtelen rettentő kíváncsi lettem. Bevallom, szabályosan meglestem a kukucskálón keresztül, hogy Magányos Gülünő mégis mi a francot képes ennyit téblábolni a folyosón. Kérem szépen, a helyzet a következő: Gülünő elindul otthonról, lendületesen lesétál a fölszintig, majd a folyosó közepén megfordul (nem áll meg, nem veszít a lendületéből), visszamegy a lépcső feléig, és onnan nézi a lakása ajtaját – furcsán hajlongva, néma szavakat formálva a szájával. Ezután megint lemegy a földszintre, a folyosó közepén megáll, pár másodpercig némán szobrozik, majd megfordul, és ismét visszamegy egy félemeletnyit a lépcsőn, hogy ismét hajlongva, hangok nélkül beszélve nézegesse a lakása ajtaját. Ezt a rituálét pedig minden egyes alkalommal eljátssza, ahányszor csak elindul otthonról – csak ezután képes elhagyni a háztömböt.

Kacsáék

A legdurvább csonka család, amit valaha is látni-hallani volt szerencsém. Valójában róluk szól ez a poszt, övék a főszerep, de még az Oscar is. Egyszerűen hihetetlen, ami a lakásukban, pont a fejünk felett zajlik nap, mint nap, kora reggeltől késő estig. Megpróbálom röviden összefoglalni a lényeget, de előre látom, hogy komoly nehézségekbe fogok ütközni: ha valakikről könyvet lehetne írni, hát ők azok (mondjuk a hangeffektusok miatt, amiket sajnos ebben a cikkben sem fogok tudni visszaadni, inkább filmen kéne őket viszontlátni).

Kacsáékat azért nevezem Kacsáéknak, mert olyan hangon karattyolnak és rikácsolnak, mint két idióta vadkacsa. Anya és lánya egyaránt őrültek – nem úgy, mint amikor valakire rámondjuk, hogy „ez őrült, bazzeg”, hanem tényleg, igazi őrültek! Nagykacsa szülei már nem élnek, de birtokában vagyok bizonyos háttérinfóknak, melyek alapján kb. úgy képzelem el Nagykacsa anyját, mint Ed Gein mamáját (mindenki nézzen utána (segítek, de csak nagykorú, erős idegzetűeknek! klikk ide - hulyevel; a szerk)), ezzel pedig szintén nem túlzok, egészen kicsit sem. Nagykacsa az igazi őrült. Amikor a lánya, Kiskacsa beszél (egyébként kizárólag otthon), akkor szépen ki lehet venni minden szavát, Nagykacsát azonban akkor sem lehet nagyon érteni, amikor szemtől szemben áll az emberrel.

Megpróbálom rekonstruálni a beszédstílusát. Mindenki képzeljen el egy olyan fejhangot, amit becsukott szájjal adunk ki. Megvan? Ilyen a hangja. És ezen a hangon kb. ennyit lehet érteni a beszédéből: „Hápátyápá-háphápháp!” Mindezt megnehezíti, hogy hadarva hápog.

Egyébként egy iszonyatosan sovány nőszemélyről van szó, félelmetes, kidülledő szemekkel és rövid hajjal, ami pont úgy néz ki, mint egy kiscsibe pihéje, amit egy vödör takonyba merítettek. Mindez tíz-húsz éves, cseppet sem összepasszoló ruhákkal társul – oké, a szegénységgel nem viccelünk, de a látvány akkor is félelmetes.

Kiskacsa 18-20 év körüli, szintén gyengeelméjű lány. Szeretne úgy kinézni, mint a jó csajok, ezért brutálisan kifesti a száját – túl vastagon, túl egyenetlenül –, amitől pont úgy néz ki, mint egy ringyó a rosszabbik fajtából. Az utcán nagyon szorosan az anyja mellett totyog, a járdát lesi, nem néz fel, nem köszön. Nyilvános helyen nem szólal meg, biggyesztett szájjal, magába roskadva vegetál (első kézből tudom, az iskolában sem mondott soha semmit). Otthon azonban kinyitja a szutykos kis pofáját, és olyan hangon beszél az anyjával, mintha ő lenne az atyaúristen. Ugyanolyan debil, mint Nagykacsa, de ő egy valóságos kis pszichopata. Tudja, mivel lehet a legjobban felkúrni ideggyenge mamája agyát, és ő rendre él is a lehetőséggel. Nagykacsa ilyenkor átlagon felüli kiborulást tanúsít, és hörögve hápog órákon át (komolyan órákon át), a lánya meg visítozva hápog vissza. Mindketten ostobák, általában mégis mindketten azt hiszik, igazuk van.

Nagykacsa és Kiskacsa egyébként közös ágyban alszik, és emiatt odáig fajult egymás iránti gyűlöletük, hogy a legkisebb ingerlésre is visítani kezdenek egymással. Bár nekünk már volt egy olyan teóriánk is, hogy csak durván, szeretet nélkül tudnak egymással kommunikálni, mivel soha nem szólaltak még meg normális hangnemben. Nagykacsa, amikor épp nem a „hápátyápá” bevetésével kommunikál, általában bolondnak és „buzerantfejűnek” nevezi a lányát, és persze gyakran előkerül a jól bevált, klasszikus kurvázás is.

- Gyere ide, bolond!
- Micsinátámámegin, te buzerantfejű?!
- Vigyázzá, kurva!

Napi szinten előforduló eset, hogy a valamivel józanabb és racionálisabb Kiskacsa ír egy bevásárlólistát, és Nagykacsa megy el bevásárolni. (Itt kell megemlítenünk, hogy bár lelkileg a lány tartja terrorban az anyját, a fizikai világban az anya korlátozza mindenben a lányát, így még a sarki boltba sem engedi el egyedül – diszkóról, fiúzásról, munkahelyről nem is beszélve.) Szóval Nagykacsa kacsázva, lihegve, magában hangosan diskurálva elmegy a boltba, majd amikor hazajön, kiderül, hogy egy rakás felesleges szarságot vett. Ezt onnan lehet tudni, hogy Kiskacsa elkezd visítani: „Mit vetté má megin, te szerencsétlen??? Jézusmária! Úristen! Ez mi?! Ezt minek vetted?! Mit akarú vele csináni?! Ilyet meg minek vetté, ez micsoda?! Ilyet nem is ehetsz!!!” Ilyenkor Nagykacsa megmakacsolja magát, mert nyilván vett valami csecse baromságot, ami neki márpedig kell, funkciójától függetlenül, a lánya pedig el akarja tőle szedni. Ilyenkor már abszolút érthetetlenül, rettentő hangosan, kétségbeesetten és iszonyatosan hadarva hápog, ellenkezik. A lánya általában vissza akarja vele vitetni a boltba a drága ökörségeket, ő persze ellenkezik, de hogy ki győz, az végül sosem derül ki.

- Azonnal vidd vissza!
- Hápátyápá! Hápátyápá!!!
- Visszaviszed, azt mondtam!!!
- Hápátyápá! Hápátyápá!!!
- Engedd el! ENNNGEEDDD EEELLL!!!
- HÁPÁTYÁPÁ!!! HÁPÁTYÁPÁ!!!
- Engedd már el, te bolond!
- Nem vaok bolond, én beteg vagyok, hápátyápá!
- Bolond vagy!
- Nem vaok bolond, beteg vagyok!
- BOLOND VAGY! BOLOND, BOLOND, BOLOND!!!
- Én beteg vagyok! Beteg vagyok! Beteg vagyok! Hápátyápá! Beteg vagyok!
- VIGYED VISSSZAAA!!!
- Hápátyápá! Hápátyápá!!!
- Velem te ne feleseljé, gyerek! (Igen, ezt a lány mondja!)
- Vigyázzá, kurva!

Múltkor Nagykacsa új gyógyszert kapott, amitől bizonytalan időközönként rájött a hányás, és ezt persze nem tudta kontrollálni, így mindent szépen leokádott, ami az útjába került. Ezt persze nem osztották meg a nagyvilággal, de hozzánk minden egyes zaj és beszélgetés szépen leszűrődik. Először csak gyanús volt, amikor Kiskacsa egy reggel azt nyerítezte, hogy „Valaki lehányta a fősőmöt!”, de mi naivan arra gondoltunk, hogy a „lehányta” szó alatt azt értette, ledobta, lejtette, szóval hogy ő összegyűrve találta meg a ruhadarabot a földön. Aztán eljött az este, amikor én a menyasszonyom mellé bújtam az ágyba, ő pedig az anyjához. Meglepő csend volt, bizonyára hamar tértek nyugovóra, de aztán fél tíz tájékán egy hosszú, éles visítás csapott fel. Kiskacsa visított hosszan, még magához képest is élesen, majd egyszercsak üvölteni kezdett: „Te lehánytá!!! Bazmeg, te lehánytá, bazmeg!!! Azonnal keejé fő, te hülye, te lehánytá, tiszta hányás lettem!!! Megmondlak a szomszédnak, mingyá megmondlak valakinek!!! LEHÁNYTÁÁÁ!!!”

Az ominózus eset óta a kis idióta állandóan azt parancsolgatja az anyjának, hogy ne merjen hányni. Persze Nagykacsa mindent összehány, ilyenkor Kiskacsa szitkozódik, és az eset megoldásaként – nem fogjátok kitalálni – kaját melegít az anyjának, és evésre kényszeríti.

Nem túlzok, amikor azt mondom, könyvet lehetne írni kettejükről, ebbe a bejegyzésbe azonban nem zsúfolhatok annyi mindent. A sztorik és nyelvi újdonságok listája napi szinten növekszik, hiszen amikor azt hisszük, ismerjük Kacsáék viselkedését, ők mindig előrukkolnak valami újjal. Igény esetén a jövőben még jelentkezhetek újabb összefoglalóval anya és lánya mindennapjairól, de előre szólok, az egésznek se vége, se hossza.

Anya lányával Haneke: A zongoratanárnő c. filmjében

Poltergeist

Záróakkordként jegyezném meg, hogy ebben a lépcsőházban valószínűleg senki sem normális. Nemrég azzal állított meg minket az egyik lakó a folyosón, hogy mi is halljuk-e a kopogás negyed tizenegy után, pont negyedóránként. Nem, kérem, mi nem halljuk. Talán mert mi normálisak vagyunk? Először azt hittük, csak az a bizonyos szomszéd hallja, de vannak vagy ketten-hárman, esetleg négyen, akik hallani vélik a félelmetes kopogást. Ezt pedig hol máshol lehetne megbeszélni, mint a folyosón, jó hangosan, éjnek évadján. Itt üzenném nekik, ha esetleg olvassák: kurvára nem a kopogástól nem tudunk elaludni, idióták!!!

Epilógus

Múltkor a parkolóban felgyújtottak egy autót.

”

Ezek után, ha valaki azzal jön, hogy „Az a szép, az a szép, Miénk lesz a Felvidék" az egyszerűen nem normális:-).

Még csak annyit, hogy aki szerint nem szép dolog mindezt a beteg emberekről kiírni, az képzelje magát a posztoló bőrébe és inkább azon csodálkozzon, hogy csak billentyűzetet ragadott  és stresszoldásként nem Parabellum lőszereket töltött egy Škorpion vz. 61-es géppisztolyba, a csehszlovák fegyvergyártás klasszikusába.

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.

LEGHÜLYÉBB MAGYAR KÖZSZEREPLŐ VÁLASZTÁS

(már a címsor is megőrült)

Ki a leghülyébb magyar közszereplő?

Anettka? Sebeők? Gyurcsány? Orbán? Havas? Szavazz!

Jövő pénteken eredményhirdetés,
ha még nem szavaztál,

SZAVAZZ!

Klikk ide és voksolj!

A cím (és az illusztráció) csalóka. A mai poszt nem a hülye hivatalnokokról, hanem a hülye ügyfelekről szól. Három rövid olvasói e-mailben sürítve, a Hivatalnok harmadik típusú találkozása a Hülyével

“

1.

Olvastam ezen a blogon a bejegyzést Emese (álmáról). Erről eszembe jutott egy full megtörtént sztori:

Életem egy korábbi szakaszában egy térségfejlesztési szervezetnél dolgoztam, ahol az innováció ösztönzése is feladataink közé tartozott (innováljon mindenki, de azonnal alapon).
Egyszer bejött egy mukesz és röviden manifesztálta, hogy ő rájött a világegyetem működésének törvényére.
Ez egy egyenlet. Hogy el ne felejtse, gyorsan rátetováltatta a kezére.
Végül átnyújtotta a névjegyét, amin a neve mellett csak annyi volt:"Üzenethordozó".
Amúgy támogatást kért volna a projektjéhez, és nem tudtunk neki semmit ajánlani.
Akkor még nem tudtuk, hogy később a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal
pályázatain a bölcsésztudományok is eséllyel indulnak.

Üdv:L


 2.

A kétezres évek elején egy telefontársaság ügyfélszolgálatán dolgoztam. Mint zöldfülű, „jó öreg” munkahelyi szokásként megnyertem a legidiótább panaszosokat. A legdurvább egy lepukkant, mállott vakolatú, nedves falú (tucatnyi fényképet küldött a házról, onnan tudom) családi házban élő pasas volt, akit a telefonkábelen keresztül zaklatnak az UFO-k. Csatolt egy közel háromszáz oldalas förmedvényt. Többnyire zagyva, kézzel írt feljegyzések, képletek (úgy néz ki ez örökzöld, lásd a fentebbi képlettetoválót – hulyevel, a szerk) fényképek, újságcikkek voltak az anyagban, de a legmegdöbbentőbb egy sztaniol-papírból hajtogatatott szemellenzőszerűség, mert mint írta, ilyenekben közlekedik a házban, mert csak ezzel tudja leárnyékolni az agyhullámait, nehogy a Földönkívüliek hatalmába kerüljön. Ennek az ezüstpapírból eszkábált baromságnak nem ám a fényképét fűzte az anyaghoz, hanem egy az egyben belerakott egy példányt egy átlátszó irattartóba! És ilyen „embernek”? kellett érdemben, fejléces céges papíron válaszolnom! Amit persze nem fogadott, el, perre vitte! Szerencsére így elkerült tőlünk az anyag, de hogy mi lett az üggyel, meg se mertem kérdezni, nehogy véletlenül valami részfeladat visszapattanjon rám.

Ha lehozzátok, nevet légyszives ne írjatok, most ezért külön nem regisztrálok e-mailt. Kössz.
(Nevet egyébként sem szoktunk lehozni, hacsak nem kéri kifejezetten a levélíró, de még akkor is megpróbáljuk lebeszélni. Legfeljebb kezdőbetűt, vagy beazonosíthatatlan nicket hozunk le, de nálad még azt is mellőzzük. – hulyevel, a szerk.)

3.

Évekig dolgoztam bíróságon (nem mint bíró, titkár, fogalmazó stb. nincs jogi végzettségem). Bizonyos notórius pereskedőkkel nincs minden rendben agyilag, őket különleges gondnokság alá helyezhetik. Csak akkor perelhetnek, ha ehhez a gondnokuk is hozzájárul. Egy külön füzetben vezették ezeket a jóembereket, amit a bírók csak „Bolondok Könyvének” hívtak. Ha valakinek már ismerős volt a neve, vagy nagyon eszement keresettel állt elő, akkor a bírók megnézették, hogy nincs-e benne a „Bolondok Könyvében” az illető. Ha boldog-boldogtalan perelhetne mindenféle agyament ügyben, akkor maguk a bírók őrülnének meg. Például volt olyan, aki, (nem vicc!) több, mint száz pert indított csak a mi bíróságunkon, mire bekerült a „Bolondok Könyvébe”. (Persze egy cégnek, de akár egy egyéni vállalkozónak is összejöhet 100 "normális" bírósági pere. Elméletileg magánszemélynek is, de a gyakorlatban csak beteg embert láttam futószalagon perelni). És olyan is volt, aki azért akarta perelni a szomszédját, mert UFO-k a szövetségesei, és velük manipuláltatja földi eszközökkel nem mérhető hullámokkal a háztartási gépeit, de ékszereit is zúzták telepatikusan.

Zig-Zig

A képek csak illusztrációk

”

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.

LEGHÜLYÉBB MAGYAR KÖZSZEREPLŐ VÁLASZTÁS

(már a címsor is megőrült)

Péntekhez két hétre eredményhirdetés,

ha még nem szavaztál,

SZAVAZZ!

Ki a leghülyébb magyar közszereplő?

Anettka? Sebeők? Gyurcsány? Orbán? Havas? SZAVAZZ!

Klikk ide, és szavazz lelkiismereted szerint!

M.T. monogramot használó olvasónk küldte be ezt a profilunkba (idáig) még nem szereplő "celeblistát" de mivel érdekes, elgondolkodtató és szellemesen megírt, miért ne hoznánk le!? Sőt, kiegészítettük fotókkal, egy kevéske szöveggel és szavazással. Kössz M.T.

A fellistázottak között akad egyszerű, „normális” hülye és olyan is, aki bevallottan pszichés problémákkal kezelteti magát. Mivel többnyire médiamunkásokról,  politikusokról, másokat sem kímélő közszereplőkről van szó, és nem a valós betegségük, hanem a megdöbbentő hülyeségük apropóján foglalkozunk velük, meggyőződésünk, hogy itt a helyük. (Jelen toplista a "hülye" és nem a "buta" versenyzőket gyűjtötte össze, pedig hajaj, mennyi IQ-hiánnyal küzdő celebünk is akad! Igény szerint egy Hungarian Forrest Gump toplistát is összehozunk. ha valamelyik olvasónk megírná, várjuk.  Hulyevel - a szerk.)

A végén pedig titkos szavazás keretein belül meg lehet szavazni a leghülyébbet. A  bolondtoplista "nyertesének" portréja felkerül a kényszerzubbony fölé!

a./ Anettka

A trashtelevíziózás, kezdetben pucéran, majd egyre gyakrabban (és egyre kevésbé hiányos) ruhában fellépő, rángó fejjel hadaró, koronázatlan királynője. Tévéje megszűnt, ezért beszélek róla múlt időben. Egyik látványos nagyjelenete az volt, amikor teátrálisan kikérte magának a telefonkagylóba szellentő betelefonáló alpári viselkedését. Amikor dicsérték azok a szerencsétlen pária nézők, akikkel más nem igazán állt volna szóba, akkor viszont a meghatódottságtól elalélva hálálkodott. Egy valamit nem tudott kezelni: a tárgyilagos kritikát. Például egy betelefonáló ezt mondta neki:  Már az önmagában eredmény, hogy évek óta megy a műsora, viszont illene neki valamicskét fejlődni, elsősorban a hadarást logopédussal kezeltetni. Na, ettől teljesen kiakadt. Hebegett-habogott, ötezerrel pislogott, fejet még gyorsabban rángatott.

b./ Fábry Sándor

Az altesti humor nagyágyúja, miniszterelnöki fényképek köpködője, a géppuskanyelvű szófosásával saját egóját non-stop hizlaló, vendégeire többnyire fittyet hányó showman. Akik dolgoztak vele, szinte kivétel nélkül azt állítják, hogy szeszélyes hangulatingadozásai alapján valószínűleg orvosi eset. Viszont amikor „normális” napja van, akkor állítólag meglepően kedves, empatikus.

A legújabb, showja rendezőnőjének felmondással fenyegetőző, agyament tahó kalandja innen:

"

"Ha ráérsz, bekaphatnád a faszomat!" – tört elő Fábry Sándorból a kultúra az Esti Showder felvételén. A címzett a műsor rendezője, Kovács Gabriella volt. A stábhoz közeli forrásból úgy tudjuk, hogy a műsorvezető nem először beszélt minősíthetetlen stílusban a szakemberrel – más kérdés, hogy nemcsak neki kellett elviselnie a showman trágár kirohanásait, hanem számos kollégájának is. Most azonban betelt a pohár, a rendező levélben jelezte a producernek, hogy elválnak útjaik.

És egy, Fábry egészséges elmebéli állapotát hozzám hasonlóan megkérdőjelező, Tudorka5 nickű kommentelő véleménye az esetről és emberünkről: "Vegyék már észre hogy egy tikkes idegbeteg ember, tőle mit lehet elvárni...sokszor azt sem tudja hogy hol van."

 "

c./ Havas Henrik

Fábry Havas nélkül olyan, mint a Kakukkfészek McMurphy nélkül. Az egymáshoz földrajzilag is közel lakó két félművelt önfényezőmester egymást fekáliával összekenő csörtéi állandó munícióul szolgálnak a bulvársajtónak. Havas tanár úr felülmúlhatatlan pökhendisége annyira bicskanyitogatóan irritáló, hogy egyeseknek az már egyenesen imponál. Például a Horn-kormány alatti, vagyis közel húsz évvel ezelőtti, öt napig tartó címzetes államtitkári megbízásáról ha összeadnánk, hogy azóta nyilvánosan mennyit beszélt, a teljes ciklusnyi időszak simán összejönne. A bevallottan mániás depresszióval kezelt „független médiaszemélyiség” mint ahogy előszeretettel címkézi magát, olyankor nagyon is normálisan viselkedik, amikor mások őrültségét ecseteli. Blogján parádés stílusban írta le Fábry hisztijét, amikor a helyi zöldséges bácsi kénytelen volt Showder Sanyát felpofozni, mert a zöldséges standjáról az aszfaltra dobálta a neki nem tetsző narancsokat, egyéb déligyümölcsöt.

d./ Sebeők János

A jobb sorsra érdemes, vasággyal együtt negyvenkilós filosznak a futóbolond félnótás pályára állításában valószínűleg nem kis szerepet játszott, hogy József Attila-díjas költő édesanyja már kiskorától agyonhájpolta. A csodagyereknek szánt magántanuló a Wikipedia szerint 1967-től kezdve publikál (vagyis 9 éves korától!) Ahhoz képest a szépirodalom-publicisztika-filozófia kis wunderkind Mozartjától nem hinném, hogy bárki is tudna idézni akár csak egy igazán eredeti és mély gondolatot, viszont az állatkerti  majomketrecbe vonulására, majd az ezt követő valóságshowk-beli handabandázásaira Győzikéékkel annál inkább emlékszünk. A polgárpukkasztás  Szinópéi Diogenész óta kevés filozófusnak biztosította a halhatalanságot, Sebeőköt sem hinném, hogy két-háromezer év múlva bárki is jegyzi.  Ehelyett gyermekded alakításaival szerencsétlen-lúzer Sebeők János barátunk reménytelenül az ultragáz-kategóriába csúszott, pedig meggyőződésem, hogy ha nem erőltetik ezt a csodagyerekséget, akkor egy normális közegben, vele egyívású gyerekekkel,  átlagos iskolákba járva most egy teljesen hétköznapi, boldog, kiegyensúlyozott bölcsészember lehetne.

e./ Uhrin Benedek

Félnótás celebjeink doyenje. A matuzsálemi korában felfedezett, autodidakta könnyűzenei futóbolond a nyolcadik iksz környékén kezdte első „sikereit” jegyezni. Az UB80 „eposzi jelzőt” is ezért nyerte el. Mostanság kissé meglassult a kispatatak, de azért nem féltem a Mestert, hiszen övé a mennyek országa!

f./ Gyurcsány Ferenc

(szegény kisfiú, nem tehet a padtársáról)

Az első öt jelölt a média show-busines  világából érkezett, míg a  következő négy     Nemzeti  Főbolond-aspiráns zoon politicon.  (a tizedikről pedig ti olvasók döntetek - hulyevel - a szerk.)  Folytassuk a hülye-kandidátusok ismertetését két „őrültnagy" politikussal. Hát, igen a hiperaktív, rock’n’rollra néptáncot járó, őszinteségi rohamaiban böszmén „Kurvaország-lófaszt mamázó” Fletó „barátunk” lehet, hogy a politikai karrierjét is azzal kúrta el végleg, mert egyszerűen nem százas? Mindenesetre jól jöhet még az a diliflepni, ha netán a Sukoró-ügyben, vagy a moszkvai ingatlaneladás apropóján bíróság elé állítanák.

g./ Orbán Viktor

Már csak a politikai korrektség miatt sem hagyhatjuk Fletót szakmai(?) játszótárs nélkül a gumiszobában. Viktorunknak kóros személyiségtorzulással párosult, beteges hatalomvágyát szokták felemlegetni, és stabil városi legendává izmosodott, évek óta kiirthatatlan pletyka, hogy titokban egy grazi idegszanatóriumban kezelteti magát. Talán a döblingi fogoly, Széchenyi-párhuzam kúszott át az osztrákoknál diliházban senyvedő,  mindenkori legnagyobb magyarokról szóló legendáriumba?

h./ Lengyel "Ádámkosztüm" Zoltán

Lengyel „Meztelen” Zoltán kórlapját már korábban megírták a pufajkás turulosok:

„A helyzet az, hogy Lengyel Zoltán szigorúan csak a parlamenti ülések idejére erőltet magára nadrágot, és a végső esetben zakót. Ha vége a szócséplésnek, már dobálja is le magáról a cuccokat, és a kocsiban az illem kedvéért esetleg még egy szál fecskét magán hagyva hajt ki a kormányőrök között.
Amikor kiderült, hogy a Fidesz országgyűlési képviselője fürdőnadrágban és fémszíjas órában kelt birokra a közúti ellenőrzést végző rendőrökkel, még sokakban nem érlelődött meg a felismerés, hogy mit is képvisel Lengyel Zoltán a lehető legmagasabb szinten. Az Alagút melletti akció idején épp kánikula izzasztotta a magyarságot, kinek szúrt volna szemet, hogy a parlament egyik tagja két négyzetdeciméternyi ruhaanyaggal és néhány négyzetcentiméternyi fémmel a testén furikázik a fővárosban, még akkor is, ha a bajok épp a fürdőgatya miatt keletkeztek. (Nem fért el benne ugyanis a jogosítvány, az órát pedig letépték a rendőrök.
Na de, most, hogy már nincs 40 fok, és a gatya sem homályosítja el a tisztánlátást, az átlagállampolgár is megértheti, Lengyel mindig is az embert képviselte. Az embert, ahogy Isten megalkotta. A frakcióvezető-helyettes igaz, hogy foglalkozgat költségvetési meg ilyen-olyan ügyekkel a parlamentben, de az igazi missziója más. A Farok és kereszt-programra azonban még lehet, hogy nem érett meg a hazai jobboldal. Biztos, hogy ez az út nem lesz könnyű, sőt konfliktusok szegélyezik majd, amíg a párt, a rendőrök és úgy általában mindenki elfogadja.”

Kis kiegészítés, az ókori görög olimpiai stílusban, pucéran ökölharcoló exhonatyát, miután a Fidesz-KDNP kicsapta, az agonizáló MDF átvette megfogyatkozott frakciójába, hogy ki legyen a parlamenti frakcióhoz szükséges minimális létszámuk. Hosszútávon nem mentette meg őket egyetlen pőre képviselő.
(Lengyel Zoltán egykori képviselő úr, mint utánaolvastunk, perrel fenyegetőzött a meztelen képeinek megjelentetésével kapcsolatban, amelyek szerinte photoshopoltak. Ebben mi nem tudunk állást foglalni, akár az is lehet, a fürdőgatyás rendőrbunyó attól még tény. Viszont! Egy abszurd, véletlen névazonosság: „Lengyel Zoltán meztelen”-re googlezva az első találat Lengyel Zoltán: Meztelen téli éjszaka c. szép verse. Íme az utolsó versszak:

A vándor most egyedül csatát vesztve hazatér,
Reszket, könnyezik, s a közelgő jövőtől fél.
Új napba veti reményét, s nyugovóra tér,
S új ruhákról álmodozik a szekrény mélyén.
– hulyevel- a szerk.)

És egy 2009-es tragikus fordulat az ügyben, ami sajnos a mentálisan nem teljesen ép elméletet erősíti:

"

Fallosz + feszület: tragikus fordulat

Öngyilkosságot kísérelt meg Lengyel Zoltán, független parlamenti képviselő. A politikus megerősítette a történteket, de ezzel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy szinte semmire sem emlékszik, és jelenleg nincs olyan állapotban, hogy nyilatkozni tudjon. Lengyel Zoltán az elmúlt két év alatt volt fideszes, kisgazda, független és MDF-es képviselő is. Egy éve ő mentette meg (igaz, csak néhány hónapra) a megszűnéstől a Demokrata Fórum parlamenti frakcióját.

"

Reméljük, hogy időközben megtalálta egykori honatyánk lelki nyugalmát.
 

i./ Egely "Lehet más a fizika" György

Egely György mérnök-feltalálóról nem könnyű eldönteni, hogy egy, az alternatív tudományokba (szkeptikusul: sarlatánság) eszét vesztve belehabarodott futóbolondról, vagy inkább nagyon is tudatos szélhámosról, afféle dipomás Gyurcsok Józsefről van-e szó.
Parapszichológiai jelenségek kutatása, emberi vitalitást mérő Egely-kerék (gondolatokkal mozgatható!) fémjelezte hősünk „tudományos” munkásságát.
A világmegváltó tudósember 2010-ben elhatározta, hogy a szívéhez oly közeli, zöld LMP képviseletében az önkormányzati választásokon Budakeszi képviselő-testületébe szeretne bekerülni. Az Index-újságírójának büszkén nyilatkozta, hogy egyik találmányával, a széndioxid-bontó készülékkel, a világon először neki sikerült az autók kipufogógázából a széndioxidot szétválasztani szénné és oxigénné. „Ezzel az egész üvegház-hatás probléma megoldható lenne.”
Majd megosztott még néhány agyament ötletet, konkrétan Budakeszi fejlesztésével kapcsolatban. Az egyik kommentelő találóan megjegyezte, hogy: „Lehet Más a Fizika!” amely, brit tudósokat is sárga irigységre késztető eposzi jelző aztán rajta is ragadt. Gondolom, hogy szerencsétlen Schiffer András, miután elolvasta az interjút, legalább olyan hitler-video-közeli dühkitöréses állapotba került, mint Vona Gábor, amikor napvilágra került, hogy a Jobbik (egykori) szóvivője, Király András interneten keringő képeken melegfesztiválok felvonulóival pózol. 
Mindkét fiatal kispárt dicséretére szolgál, hogy azonnal megszabadultak a két kínos arctól.

j./ A Kommentelő Nép Bolondja

A top tízes utolsó jelöltjét a kommentek alapján delegáljuk. Akiről a legtöbben írjátok, ő kerül ide. A közönség jelöltje akár a kötött listás jelöltek elé is settenkedhet, a kommentekben leadott jelöléseket is összeszámoljuk!

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel@gmail.com e-mail címen fogadunk.

Levéltáros Gedeon saját blogján már rittyentett egy műremeket török átkáról, most mindezt még realisztikusabban is megosztja velünk:

“

Két éve költözött a rém a szomszédunkba. Egy házaspár, ahol Zsolti, a férj elmebeteg, és Gyöngyi, a feleség elmebeteg. (A nevek fiktívek, a többi sajnos nem.) Szerintem 20 éve lehetnek házasok, és kb. 19 éve kellett volna elválniuk, de nem tették, ezért mára már mindketten klinikai esetté váltak. Sorházi lakásunk falait már hangszigeteltük, de Gyöngyi átordítja azt is, így történetem van bőven.
Kétféle ciklus szerint élik az életüket, elég hamar sikerült belőni ezeket, mivel Gyöngyi ordítva tájékoztatja a környéket. Ha olimpiát rendezünk, ő lehetne az olimpiakikiáltó.

A Nagy Ciklus

Zsolti pánikbeteg, depressziós, bármiféle munkára alkalmatlan ember. Otthon természetesen dolgoznia kell, hiszen Gyöngyi szerint egy család azért család, mert mindenki kiveszi a részét a munkából, így Zsolti füvet nyír (levágja a virágokat és a bokrokat is, mert hülye), festi a kerítést (összekeni a falat is, mert hülye), és takarít (még nagyobb koszt hagyva maga után, mert hülye).
Gyöngyit kikészíti Zsolti életre való alkalmatlansága, ezért folyamatosan üvöltözik vele, amitől Zsolti pánikbetegsége mélyül és mélyül, mígnem kórházba kerül. Ekkor van két hét nyugalom, majd amint Zsoltit ideiglenesen helyrehozzák, kezdődik elölről az egész, két hónap otthon. A Nagy Ciklus gyakorlatilag az orvostudomány harca Gyöngyivel, a harcmező pedig maga Zsolti.
Így zajlik a küzdelem, már az első órában, miután Zsolti hazatér:
„Vedd fel a szennyest a padlóról, vidd a fürdőszobába! Mi van, félsz a koszos ruhától, nem mered megfogni?!”
„Tedd be a szekrénybe a ruhákat! Nyisd már ki a szekrényt te nyomorult, nincs benne szörnyeteg!”
„Hozd ki a fűnyírót, vágd le a füvet, de ne szard össze magad, nincsen szörny a bokor mögött!”
Zsolti természetesen nem az ilyen dolgok miatt fél, de hülye, ezért tényleg nem tud semmit se normálisan megcsinálni, és ezzel felidegesíti Gyöngyit, aki a pánikbetegségre szeret frappánsan üvöltözni. A ciklus vége felé már veri is Zsoltit, a levágott rózsákat például két hatalmas pofonnal torolta meg a kertben.

A Heti Ciklus

Szombaton takarítás, ha törik, ha szakad. A család az család, ezért mindenki takarít, nem csak a feleség. Kb. reggel 8-tól indul a program, és ebédig tart. Gyöngyi vezényli Zsoltit, aki semmit nem tud normálisan megcsinálni, ezért Gyöngyi 10-re már kikészül, de elég jó kondiban van, ezért simán végigüvölti a 4 órát.
„Ez egy család, itt ha nem dolgozol, mész aludni a híd alá!”
„Akkor is megcsinálod, ha mindketten beledöglünk! Porszívózz!”
A heti takarítás visszatérő üzenete egyébként jellemzően az, hogy Gyöngyi ordítva közli Zsoltival: „Váljunk már el te szerencsétlen!” Zsolti viszont nem akar, mert alkalmatlan az életre, ezért gyaníthatóan éhen halna egy hónappal a válás után.
Mi eleinte Gyöngyit tartottuk az állatnak és Zsoltit az áldozatnak, de aztán Zsoltit kicsit megismerve rájöttünk, hogy bárkiből képes kihozni az állatot. Zsolti ugyanis semmit nem csinál magától, de még ezt a semmit is idegesítően lassan csinálja, és közben kárt okoz. Villanykörte csere miatt áramszünet a sorházban, fűlocsolás miatt beázott fal nálunk, és karambol a közeli úton, mert ő úgy gondolta, hogy megfordul egy beláthatatlan útszakaszon.
Zsolti is érzi, hogy valami nincs rendben, és a rendszeres kórházi kezeléseken kívül máshol is keresi a nyugalmat: valami gyülekezetbe jár. Ezt onnan tudjuk, hogy Gyöngyi rendszeresen befenyíti Zsoltit egy-egy károkozása után, hogy ezt neki kell megvennie abból a pénzből, amit a „kibaszott” gyülekezetének adna.
A gyülekezet a vörös posztó Gyöngyi szemében, mert akárcsak a kórház, a gyülekezet is hozzájárul ahhoz, hogy Zsolti kicsit felépülve újra és újra megkeserítse az életét:
„Neked könnyű, te elmész a templomba, aztán meggyónod, hogy megint felbasztad a feleséged, és kész!”
Röviden ennyi. Természetesen eleinte beszéltünk velük, egy-egy kiadósabb ordítozás után átmentünk hozzájuk (nem nyitják ki olyankor az ajtót, hiába dörömbölünk és rugdostuk), átordítunk, rendőrt hívunk rendszeresen, de tényleg beteg emberek, nincs megoldás. Ami esetleg még érdekes, hogy egyáltalán nem isznak alkoholt, nem attól állatok, hogy alkoholisták. És soha, de tényleg soha nem jön senki hozzájuk, nincs barátjuk, nincs családjuk, aki kíváncsi lenne rájuk.

Lakáscsere érdekel valakit?

(Ha valakit komolyan érdekelne a lakáscsere, igérem soron kívül kiposztolom:-); Hülyével - a Szerk.)

”

Gulácsy Lajos: Szerelem

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk. 

Adott egy hasonló korú gyerekektől nyüzsgő sorház. A kölykök együtt játszanak, összetartanak, barátkoznak, közösen nőnek fel. De még egy ilyen idillikus gyerekkorba is alaposan belerondíthat egy hülye mostoha. Íme A. története:

“

Szia,

Az egész gyerek-, és fiatal felnőttkoromat egy nagyon is hülyével töltöttem, és nem érdekel, ha beteg, akkor menjen orvoshoz, de nincs joga tönkretenni mások életét. Csomó minden van, írom véletlenszerűen, ahogy eszembe jut.

A Szent Renault Megane

A spórolós apuka autó-fétisizmusáról jutott eszembe a saját mostohaapám.
Volt egy ősöreg Ladája (most adták el roncsnak, ért vagy 500 forintot, valamikor a 80-as években volt új), aztán mellé vett egy Renault Megane-t, amit beállított a garázsba, és soha nem használta, nehogy baja essen. A biciklizéstől el akart minket tiltani, mert a garázsban tárolt bicajt ahhoz, hogy kivigyük, el kellett oldalazva tolni a kocsi mellett. Egy ilyen alkalommal „karcolást” talált a kocsin, amit nyilván a bicikli kormánya okozott, emiatt akart eltiltani. Az állítólagos karcolás valójában egy csík volt a „szent” Renault Megane-ra rakódott porrétegen.  Ugyanis a közlekedési eszközkénti rendeltetésszerű használat helyett státusszimbólumként tartott, mintegy kegytárgyként állandóan a garázsban tárolt automobilt egy vékonyka, patinás porhártya fedte. A kocsi kb. öt évig volt meg, az alatt azt hiszem, összesen két alkalommal használta, meglátogatta vele az anyját. Merthogy az „különleges, ünnepi alkalmakra van”. Ehhez képest egy esküvő se volt elég ünnepi, arra is a rozoga Ladával ment. A "Minek vetted, ha csak a garázsban áll?"  kérdésre értelmes válasza nem volt. Azért vette, hogy elmondhassa: Van! Mert fel akart vágni, hogy megengedheti magának.
A garázsajtóra egyébként felírt egy csomó rendszámot (szomszédokét). A mostohaapám szerint ezekkel az autókkal kábítószert szállítanak. Ő tudja. Illető szomszédokkal az életben nem beszélt, de biztos, hogy kábítószer-kereskedők. (A javaslatra, hogy talán akkor a rendőrségen kéne bejelenteni, azt mondta, úgyse hinnének neki...hát nem is értem, miért.)

Videó

Ugyanaz, mint a "díszautó", csak a garázs helyett a nappaliban vesztegelt.  A 80-as években vettünk Ausztriában egy videót, amit aztán soha nem szabadott használni (ő se használta), nehogy elromoljon. Az is ott állt évekig a szobában, mert csak, hogy legyen. Mivel: "Ha bekapcsolná valaki, akkor biztosan valami baja esne!" Inkább csak álljon ott szobadísznek.

A kép csak illusztráció.

Mérgezésfóbia

Állítólag már leszokott róla, de fiatalabb korában az volt a heppje, ő nem eszik úgy, hogy nem őelőtte merték ki a fazékból a kaját mindenkinek, mert őt biztos, hogy meg akarják mérgezni. De az üzemi konyha ellen nem volt kifogása, mert ott biztos nem lehet egy őrült, aki csak úgy meg akarja mérgezni az embereket, kizárólag személyesen őt akarja mindenki megölni, csakis neki akarhatnak rosszat.

Szomszédok

Mindegyikük rossz, egytől egyig alkoholista. Ja igen, ő nem iszik alkoholt, mert ő attól halálos betegséget kap. A nem iszik még rendben van, én se szoktam, de "halálos betegséget kap???" amit természetesen ő saját maga talált ki, nem orvos mondta. Hogy ez milyen halálos betegség, azt se mondta, de ő tudja. (Kíváncsi vagyok, hány kommentelő jegyzi meg: "Nem is lehet normális, aki soha sem iszik. ":-)  - hulyevel - a szerk.) Önző, stb. stb. Kizárólag ő a jó ember, ezért tehát ne is járjunk össze a szomszédokkal, mert gonosz ember mind egy szálig. Nyolclakásos sorházban laktunk, szinte mindenki  "őslakó", abból az időből, amikor építették a házakat, együtt is építették. Nagyjából azonos korú szülőkből és gyerekekből állt a közösség. Mi gyerekek porbafingós korunktól ismertük egymást, a legnagyobb is max. 6 éves volt, mikor a szüleivel odaköltöztek. Rajtunk kívül minden család folyton összejárt. Teljesen mindennapos volt, hogy a míg a gyerekek az egyik lakásban játszottak, addig a szülők a másikban beszélgettek. Szilveszterkor, szülinapokkor stb. is közös bulizásokat tartottak. Minden lakásban, természetesen a miénk kivételével, mert ugye: „Mi nem alacsonyodunk le a szomszédokhoz!” De azért maradjak tárgyilagos, mi gyerekek összejárhattunk, legalább nem voltunk eltiltva az „alacsonyabbrendű” szomszéd gyerekektől (habár ha hozzánk átjöttek, és a mostohaapám hazajött, abban nem volt köszönet), de a felnőttek a mi lakásunkban sose jöttek össze. A mostohaapám (és emiatt anyám se) soha nem ment át szomszédolni. Volt olyan is, hogy mi gyerekek játszottunk nálunk, erre a mostohaapám amikor hazajött, ezzel indított: „Miért nálunk játszatok, miért vannak itt a szomszéd gyerekek?” Mint mondtam, mindenhol szoktunk játszani, egyik nap itt, másik nap ott. Krumplit, palacsintát sütöttünk, közben játszottunk, beszélgettünk. Sőt, sokszor nem is bent a lakásban voltunk (kivéve aki épp soros volt a krumplihámozásban, palacsintasütésben), hanem kint a lépcsőn, a teraszon. De a mostohaapám ukáza szerint ezt nálunk ne csináljuk, csakis máshol.

Mindenki betörő!

Ha nyaranta mentünk valahova hosszabb időre, mondjuk két hétre külföldre, csakis úgy mert elindulni, hogy először meg kellett győződni, senki nincs kint az utcán, mert akkor a betörők meg fogják tudni (látják a felpakolt kocsit), és biztos, hogy betörnek. Ezt a szomszédok úgy oldották meg, hogy szóltak egymásnak, és át is jártak egymáshoz virágot öntözni, macskát etetni, stb. Engem is kértek meg ilyesmire. Simán odaadta valamelyik szomszéd a kulcsot. De persze a mi lakásunk esetén erről szó sem lehetett! Hozzánk nem jöhet be senki, mert nincs olyan, hogy megbízható szomszéd, aki bejön, az mind egy szálig betörő, de legalábbis besurranó tolvaj. A betörőkről jut eszembe: Történt egyszer - amikor a sorház gyerekeinek a többsége már huszonéves volt -, hogy a szomszéd srácnál lakott a barátnője. Akkor már kb. három éve. Jött haza, de valami gond volt a zárral, nehezen nyílt. Erre a mostohaapám: - Valaki be akart törni hozzájuk! - nem ismerte fel a lányt, aki már akkor ott lakott évek óta! Amúgy is betörőmániás, de ez már gondolom mindenkinek leesett.

Féltékenység

Arra, hogy a tesómmal jóban vagyok (Miért ne lennék?) iszonyat féltékeny volt. "Miért van az én szobámban az öcsém? " (Pl. mert sakkozunk, kártyázunk.) Volt olyan, hogy én már gimibe jártam, ahol valamiért tanítási szünet volt, a tesóm viszont még általános iskolás volt és neki aznap nem volt szünete. Benézett a szobámba, hogy a tesóm biztosan ott bujkál, még az ágy alá is benézett, mert biztosan nem megy iskolába, ha nekem nem kell. Egyébként az öcsém soha sem lógott, eszébe se jutott ilyesmi, csak a mostohaapám zakkant agyában.
Persze anyámra is féltékenykedett, ha elment az utcán egy kocsi, az biztos, hogy anyám szeretője. Ha anyukám kinézett véletlenül az utcára, akkor biztos, hogy a szeretőjét várja.

Hipochondria

Hipochonder is, 37 fokos lázba már bele akar halni. Természetesen, ha más beteg, az csakis szimulálhat. Exem dolgozott vele, egyszer nem tudott menni, mert beteg volt, erre a mostohaapám előadta, hogy biztos csak hazudik. Beteg az csakis ő lehetett, más nem. Ilyenkor fájdalmas arccal feküdt a heverőn, és ha valaki keresztülment a nappalin, mert pl. fel akart jutni a szobájába és nem fejezte ki együttérzését, azt igencsak zokon vette.  Fájdalmas, őt sajnáló arccal volt ildomos ilyenkor a lakásban közlekedni.

DADA - Drogprevenció, szexuális felvilágosítás

Kamaszkoromban, osztálykirándulás előtt felvilágosítást akart tartani az AIDS-ről, mert szerinte természetesen MINDEN 15 éves lány az osztálykiránduláson  az összes fiú osztálytársával, meg ki tudja még kikkel lefekszik. Előadta, hogy nyilván be is drogozik, meg berúg, stb. mindenki az osztálykiránduláson. (Holott határozottan jó kislány voltam mindig is, nagyon is későn kezdtem mindent, berúgni még életemben nem rúgtam be, drogot szintén nem próbáltam soha.) Indok: látta a tévében, hogy vannak ilyenek. Következtetés: természetesen akkor én is ezt mind-mind csinálom, meg az összes osztálytársam, szomszéd, stb.

Vegyes

Aztán: Egyik nyáron hazajövet a kocsibejárón talált valami szél által odafújt rágópapírt. Az én szobám ablaka pont arra néz. Következtetés: én dobtam ki a rágópapírt a szobám ablakából...hogyne. Mondtam neki, hogy dehogy dobtam, biztos odafújta a szél.  "De,de biztos én voltam." Szajkózta hosszasan. Majd nagy nehezen elismerte, hogy jó, nem biztos, hogy én dobtam ki, de! Most jön a lényeg:  "Ismerjem be, hogy ha én dobtam volna oda, akkor se vallanám be!"  Vagyis ismerjem be, hogy hazudnék, ismerjek be egy olyan cselekvést, amit eszembe se jutna megtenni.

Az érettségim története se rossz: Szóbeliről hazaérve, mesélem, hogy mi volt. Mondom: az irodalom tételt nem tudtam túl jól. Erre mit terjeszt el a kollégáinak? Én megbuktam az érettségin....Ja, suliról még: mikor kicsik voltunk, ő mindig azt mondta, hogy ő milyen jó tanuló volt.  Mikor már nagyobbak lettünk, kértük, akkor mutassa meg a régi bizonyítványait. Válasz: nem, mert ha rossz jegyet kapunk, akkor majd a fejére olvassuk, hogy ő is kettest kapott év végén...előtte mindig azzal jött, hogy ő milyen jó tanuló volt..

Az egyébként is jellemző rá, hogy csakis ő a fontos. Ha egy munkában valaki elfárad (pl. kertásásnál) az lusta. Ha ő elfárad, az azért van, mert sokat dolgozott. Más soha nem számít, pl. kinevetett engem, hogy tízéves lányként miért nem bírom el a többliteres vizes vödröt, bezzeg ő! Ja, ő 40 éves férfi volt. Nem is értem, miért nem bírja ugyanazt egy 10 éves lány, mint egy 40 éves férfi...Persze, azért nem bírom,mert lusta vagyok, és elkényeztetett.

Most ennyi jut eszembe, majd megírom, ha még beugrik más is.
A.

”

Köszönjük. Szerintem egyelőre ennyit megemészteni most bőven elég. De majd visszatérhetünk rá!

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.

A beszédes Hitchcock álnevet használó olvasónk küldte ezt az átlagosnak induló, ám mint egy vérbeli, régivágású horror, egyre hátborzongatóbbá váló történetet. Csakhogy az ő sztoriját az élet írta.

“

Sziasztok,

Olvastam a kényszerspórolós apáról írt posztot. Ugyan nem én éltem, egy azóta sajnos szinte bizonyosan elmebeteggel, hanem a párom, de hátha érdekesnek tartjátok a sztorit:

Kétezres évek elejét írjuk. Vidéki nagyvárosból származó párom egyetemistaként Budapesten tanult, majd itt is ragadt. Egy volt gimis osztálytársnője ajánlotta fel neki, hogy szálljon be az albérletébe. A volt osztálytársnője, nevezzük Emesének (igazából nem az, csak hát bolondság meg pénzügyi szektor, szóval, tudjátok) apróhirdetésre kifogott egy olyan albit, ami lényegében önköltséges volt. Egy vidéken élő nő megörökölte az anyja pesti háromszobás lakását, egy szobát lezárt, ahol az örökölt ingóságokat tárolta, és a rezsin felül csak egy inkább jelképes bérleti díjat kért.  A tulaj nem akarta üresen hagyni a kecót, nehogy betörők kinézzék maguknak, ezért egy, esetleg két szolid vidéki lányt keresett, akik nem csinálnak balhét a lakásban.

Amikor összejöttem a párommal, már kb 2-3 éve laktak együtt Emesével. Nem tartom magam valami bazi nagy emberismerőnek, és nincs semmiféle pszichológiai képzettségem, de nekem az volt az első benyomásom Emeséről, hogy nem százas.

Pedig Emese látszólag teljesen átlagos lány, mindenféle extremitás nélkül. Pénzügyi-számviteli fősulit végzett és a szakmájában dolgozott. Hogy mi volt benne a gyanús? Huszonéves létére nagyjából úgy öltözött, mint a középkorú nők, és a frizurája is olyan volt, de abból is az ultrakonzervatív vonalat preferálta. Szóval kb. úgy nézett ki 2000-ben huszonöt évesen, mintha negyven éves lett volna 1980-ban. Oké, ezért még senkit se kell diliházba csukni, de azért volt még pár  egyéb furcsasága is.  Mint a hülye apás posztban leírt pasas, Emese is szinte betegesen spórolt. Például a háromágú csillárból két izzót kicsavart, hogy ne legyen nagy a villanyszámla.

Pedig a végzettségének megfelelő állásban, biztosítónál dolgozott és nem keresett rosszul.  Akkor a pénzügyi válság meg még sehol sem volt.

A csajom a lakótársa fösvénységéből nem csinált ügyet, sőt az kifejezetten megfelelt neki, hogy Emese intézte az albérleti díj és a rezsi átutalását a tulajnak. Emese mindent fair módon, fillérre kiszámolt, a barátnőmnek csak hó végén oda kellett adni az összeg felét, szóval egy faladattal kevesebb.

Ami nekem talán a leggyanúsabb volt Emesén, hogy egy picit fura, olyan enyhén szúrós volt a tekintete. Nem pasizott, pedig megtehette volna, mert ha egy kicsit trendibben öltözik, meg csak egy kicsit is merészebb frizurát csináltat, és nem olyat, mint amilyen Kudlik Julinak volt valamelyik 1979-es Füles címoldalon, akkor semmi gondja nem lett volna a fiúkkal. De még így is volt olyan csávó, aki amikor Emese nagyritkán kimozdult velünk, pl. szülinapokon, névnapokon, akkor  próbálta fűzni.

Emese egyszer állást váltott. Mondta, hogy a régi helyén a főnöke és a kollégái is hülyének nézik, sokat dolgozik mások helyett, de ebben akkor még nem találtunk semmi furcsát.

A csajom és köztem egyre komolyabbra fordultak a dolgok, és mivel nekem volt egy kis legénylakásom, ahol magam laktam, egyre kevesebbet tartózkodott az Emesével közösen bérelt kégliben.

Egyszer csak szólt Emese, hogy a tulaj árulja a lakást, ha őt vagy minket érdekel, akkor nem hirdeti meg, és egy jó árat mondott. Mi a párommal osztottunk-szoroztunk, elhívtunk egy ingatlanost, aki megnézte a kéglit és azt mondta, hogy annak a reális értéke a tulaj által kérttől kb. 15- 20%-al magasabb.

Mindkettőnknek volt megtakarítása, elutaztunk a tulajhoz vidékre, megegyeztünk és megvettük a lakást.
A sarunk talán annyi, hogy Emesének erről nem szóltunk, de őt nem is érdekelte lakásvásárlás, ilyesmiről nem is beszélt, meg amúgy is, ő is léphetett volna, mivel a tulajjal a kapcsolatot ő tartotta, az infóhoz is ő jutott elsőnek. Miután a bérbeadóval nyélbe ütöttük az üzletet, Emesének szóltunk, hogy a lakás most már a miénk, a csajom akkor már de facto nálam lakott, de biztosítottunk Emesének elég hosszú időt, ha jól emlékszem három hónapot, amíg ingyen lakhatott ott, majd miután letelt az idő, a kocsimmal még át is költöztettem az új albijébe. Ha nem mi vagyunk a vevők, hanem egy vadidegen, tuti, hogy nem részesül ilyen méltányos bánásmódban.  Mivel a tulaj egy kicsit áron alul árulta a lakást, biztos, hogy az gyorsan elkelt volna. Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy óriási áldozatot hoztunk, hiszen csak a nem túl magas rezsit és a jelképes bérleti díjat nem szedtük be tőle, na meg átköltöztettem, de akkor is nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy fairek voltunk vele.

Emese egyébként akkor nem balhézott, mindezt higgadtan, normálisan tudomásul vette. A kapcsolatot megpróbáltuk tartani, de mint ilyenkor lenni szokott, egyre kevesebbet hallottunk róla. Annyi, hogy rövid időn belül többször váltott munkahelyet, majd megtudtuk, hogy hazaköltözött a szüleihez. Egy, akkor már azt hiszem harmincas nőtől ez kissé furcsa, de van ez így.

Szóval ugyan egyre csak szaporodtak a baljós jelek, de mindez akár úgy is záródhatott volna, mint egy meglehetősen szokványos, semmi különös pesti tucattörténetben, azonban innentől kezdett visszafordíthatatlanul trilleresedni a sztori:

A páromnak (időközben összeházasodtunk) egyszer meglepetés szülinapi partit szerveztem. Felhívtam Emesét is, aki egy kicsit zavarosan beszélt, és udvariasan lerázott. Oké, van ez így. Nem tudott, vagy nem akart eljönni, nincs ezzel gond.

Majd rá egy-két hétre ő hívott fel (előtte, hogy én hívtam a szülinapra, már évek óta nem beszéltünk) és azt firtatta, hogy én akkor honnan hívtam? Mert furcsa háttérzajokat hallott, és őt azóta idegenek zaklatják. Biztos akkor szerezték  meg az adatait, amikor telefonon beszéltünk.

- Hopplá, hopplá. Kínos volt az egész, valahogy udvariasan leráztam, majd elmeséltem a feleségemnek, hogy úgy tűnik Emesének most már tényleg elindult a busza, és most már egyre inkább egyetértett velem, pedig annak idején, amikor mondtam neki, hogy szerintem Emese zizi, ezt a lakótársa nevében kikérte magának.

Eltelt még egy-két év, időközben megszületett az első gyerekünk és egy éjszaka egyszer csak megszólalt az otthoni, vezetékes telefonunk. Azt mondanom se kell, hogy egy magunkfajta átlagos, harmincas, kisgyerekes házaspárnak egy váratlan éjféli telefonról nem az jut eszébe, hogy: „Haverok, buli, Fanta!” hanem az, hogy: „Úristen, valamelyik családtagunkkal történt valami szörnyűség!” Emese volt az. A feleségemet kérte, aki egyre sápadtabban hallgatta Emese maratoniba nyúló éjféli telefonos monológját.

Emese még csak nem is a lakásvásárlásunkat kifogásolta, hanem azt, hogy azt négy évvel megelőzően, 1996-ban a párom azért küldött neki egy karácsonyi képeslapot, hogy így férkőzzön a bizalmába. (!) Mert, hogy annak az apropóján vették fel a gimi után újra a kapcsolatot, és azt követően talált ő az albérletre, ahová jóhiszeműen elhívta a páromat lakótársnak, ahonnan utóbb kipateroltuk, és az ő élete is ekkor siklott ki. A munkahelyein is azóta zaklatták, most meg otthon él a szüleivel, akik orvoshoz kényszerítik, pedig semmi baja, ráadásul az orvosok is nyomoznak utána. A vonal egyszercsak megszakadt, előtte a háttérben mondta egy fojtott férfihang (valszeg az apja) hogy rakja le. Emese erre felhorkant, kiabált és folytatta, de valahogy a vonal megszakadt (gondolom az öregje kinyomta, szegény szüleit nem irigylem). Majd pár percre rá visszahívott, egyre összefüggéstelenebb átkozódással folytatta, majd a vonal ismét megszakadt. Eztán mellé is raktuk a telót.

Azóta hál’ istennek nem hívott. Feleségem egy közös volt osztálytárstól annyit tudott meg, hogy Emese azóta is a szüleinél lakik. Az egykori közös osztálytárs úgy tudja, hogy Emesének van valami egészségügyi gondja, de a részletekbe nem mentek bele.

Hát ennyi a mi "Emesével" terhelt, alkalmi lakásvásárlási kálváriánk.

„

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.

cs. küldte az alábbi megdöbbentő levelet:

“

Szia!

Én is hülyével élek. Pontosabban csak néha, mivel már nem élek életvitelszerűen otthon. Bemutatnám apámat, Téboly Mikit.

Téboly Miki világa

Téboly Miki egy ötvenes, évek óta munkanélküli, lusta, irtózatosan idegesítő ember. A sors rengeteg kényszerességgel, beteges, olykor ön-, és közveszélyes spórolási rögeszmével, egoizmussal és  egy óriási adag emberutálattal "áldotta" meg. Ráadásul családapa, még ha nem is viselkedik úgy. Ez viszont magával hozza azt a tényt, hogy másokkal él együtt, a családtagokat évek óta kiborítja. Főleg engem. Már egy ideje tervezem, hogy meséljek a szokásairól, életéről és a mi életünkről is, mert kénytelenek vagyunk eltűrni őt.

Az itt  olvasható eszement dolgai mindegyike igaz, a szörnyű valóságot írom le apróbb részekben, ahogy idegeim bírják. Sokszor vicces lesz, legalábbis kívülálló számára. Aki szuicid típus, az megpróbálhatja beleképzelni magát a helyzetembe, így, hogy már 25 éve tűröm a képtelenebbnél képtelenebb rigolyáit. Szerencsére nem állandóan, hiszen hosszabb-rövidebb ideig nem lakom vele, olyankor béke van a lelkemben.

Szóval vicces is lesz, de leginkább szomorú, ha belegondolunk. És hogy miért írom le? Nos, nem tudom pontosan, de hátha jól jön még egyszer, mondjuk ha egy szakembernek kell mesélni róla, aki segítene megszabadítani minket tőle. Gondolok itt pszichiáterre vagy rendőrre, vagy akárkire.

Téboly Miki álláspontja az autótartásról:

- Gépkocsit tartani JÓ, mert...
- A saját nevemen van.
- DE! NEM saját pénzből vásároltam, hanem édesanyáméból.
- NEM én fizetem a benzint, kötelező biztosítást, stb. (mivel nem dolgozom, nincs jövedelmem), hanem a feleségem.
- MÉGIS el tudom játszani, hogy valóban az enyém a kocsi, így minden egyes alkalommal MUSZÁJ ELKÉRNI TŐLEM, ha a család pénzkereső tagjai használni szeretnék.
- Ezért kedvemre HISZTÉRIÁZHATOK, hogy már megint kell nekik a kocsi, két héten belül már másodszor!!!

Téboly Miki szerint a rendeltetésszerű gépkocsi használat:

- A gépkocsi elsődleges helye NEM a közúti forgalomban van, hanem a garázsban, mert az autót NEM arra gyártották, hogy használjuk, hanem hogy egy zárt térben álljon.
- Amennyiben az autó huzamosabb ideig a garázsban  vesztegel (tehát utolsó használatának estéjétől számítva rögvest!), úgy...
- MINDEN felesleges terhétől minden esetben meg kell szabadítani, hogy NE NYOMJA LE! Elsősorban a lengéscsillapítót kell így védeni. Az ominózus tárgyak, a teljesség igénye nélkül: PÓTKERÉK (A LEGFONTOSABB!), keréklazító kulcs, benzines kanna (természetesen üres), izzókészlet, elsősegélyláda, valamint apróbb szerszámok. ISMÉTLEM, MINDEN ESETBEN KI KELL EZEKET A TEHERTÁRGYAKAT VENNI, így tehát INDULÁS ELŐTT MINDEZT EL NE FELEJTSÜK VISSZAPAKOLNI! Megérkezés esetén pedig ismét kivenni. Ezt folyamatosan eljátszani, amíg világ a világ.
- A csomagtartó fedelét (ne feledjük, limuzin formáról van szó) mindig nyitott állapotban kell tartani, hogy NE FESZÜLJÖN A RUGÓ! (nyitott = mintha be akarnál pakolni valamit a csomagtartóba, a rugó pedig az a bizonyos, ami megakadályozza azt, hogy nyitáskor a fedél a hátsó szélvédőnek csapódjon, valamint lezáráskor az a lehető legkönnyebben záródjon vissza) EZ A MŰVELET AKKOR IS ELVÉGZENDŐ, AMIKOR AZ AUTÓ A GARÁZS ELŐTT ÁLL, DE LEGALÁBB 20 PERCIG MÉG BIZTOSAN NEM LESZ HASZNÁLVA. (mi van, ha esik? - hulyevel, a szerk.)

A kép (sajnos) NEM csak illusztráció.

(ezért fehérítettem felismerhetetlenre a garázs belsejét - hulyevel, a szerk.)

- A szélvédőmosó-lapát gumijai alá tégy kindertojásban található sárga kis műanyag kapszulákat, azért, hogy NE NYOMJA A GUMI A SZÉLVÉDŐT!
- A motor gyertyáit tekerd ki kicsit, hogy NE HÚZÓDJANAK annyira!
- Ha már úgyis a gyertyáknál voltál, a motorháztetőt ne zárd le, csak annyira, hogy legközelebb ne kelljen a nyitóját használnod, így is egyel kevésbé KOPIK a zárszerkezet!
- Amennyiben a vezető oldali ablak kellőképpen le van húzva, bármi okból, és be akarsz szállni a sofőr ülésre, SEMMIKÉPPEN SE HASZNÁLD AZ AJTÓ KILINCSÉT. Inkább nyúlj be a kezeddel, és a belső nyitóval nyisd ki az ajtót, hogy NE KOPJON A KILINCS! (a belső nyitóra ne gondolj, a kilincs a lényeg)
- Ha sötétben érsz haza, a kapu előtt pár méterrel, már az utcában kapcsold le az autó fényszóróit, ezzel is meghosszabbítod az izzók élettartamát.  A kapu nyitása és az autó egyenesbe kormányzása után csak egy pillanatra villantsd fel a fényszórókat, a garázsig tartó maradék 20 métert nyugodtan tedd meg teljes sötétségben (udvari fények természetesen nincsenek, a mozgásérzékelő lámpák használatát ugyanis mellőzni kell, de ezt külön kifejtem), és bízz benne, hogy a macska nem fog az autó elé szaladni.
- A fényszórók lekapcsolásával egyidejűleg, AZONNAL állítsd le a motort, mert az a 20 méter, valamint a garázsba való beállás rengeteg üzemanyag használatát igényli.
- Ha gépkocsidnak immobilizer-e van, NE HASZNÁLD, mert A TÁVKAPCSOLÓ ELEMMEL MŰKÖDIK, AMI ELŐBB-UTÓBB LEMERÜL.
- A KÉZIFÉKET SOHA NE HASZNÁLD, HOGY NE KOPJON! Hasonlóképp járj el az irányjelző kar használatakor is: csak akkor használd, ha feltétlenül szükséges. De akkor sem kell mindig.
- Az autóban lévő két hátsó hangszóró vezetékeit kellőképpen rongáld meg ahhoz, hogy ne lehessen őket könnyen megjavítani, és játszd el, hogy te nem csináltál semmit vele, még akkor sem, ha az autó megvételekor hibátlanul működtek. Neked fogalmad sincs, hogy mi történhetett vele 2 nap alatt. És ennek semmi köze ahhoz, hogy utálod a zajt, utálod a zenét, és utálod, ha a családtagok mégis szeretnék használni a rádiót, még akkor is, ha te nem is utazol velük. Sőt, legjobb, ha folyton ki is veszed az előlapot, és elrejted mindenki elől, nehogy használni tudják, ami egyébként is használja az akksit.

”

Részvétünk cs. Ha Téboly Miki csodálatos világáról még többet szeretnétek megtudni (pl. Téboly Miki 56 évesen, 20 éves fogyasztói piacgazdaságban töltött múlttal, hogyan szembesül a tusfürdő és a hajsampon közötti különbséggel?), akkor lehet, hogy folytajuk. Az autós "kaland" nem minden T.M. életművében.

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz! Nem csak a saját, hanem ismerősöd történetét is elküldheted.

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.

Rengetegen élnek együtt elviselhetetlen barommal. És szinte ugyanannyian értetlenkednek emiatt:

„Egy ilyen emberrel/nővel én egy percig sem bírnék együtt maradni!" Meg: „Az nem érv, hogy a gyerekeket megviselné a válás. Ez önáltatás, egy civilizált válás mindenkinek jobb lenne!"

Valahol itt van a kutya elásva. Civilizáltan válni nagyjából a magas-középosztály szintnél kezdődő egzisztenciától lehet. (Akkor meg mindjárt ott az újabb probléma, a soknak a felét jobban fáj elveszteni, mint a kevésnek.) És ez még csak az anyagi része a dolognak. A pszicho-pokol is megérne egy misét. Persze vannak üdítő, kivételt erősítő szabályok, de nagyon sokan többet vesztettek egy válással, mint amennyit attól reméltek, hogy miután végre-valahára megszabadulnak a hülyétől, majd minden jobb lesz. Túrót. Legtöbbször külön kasszán anyagilag sokkal nehezebb, a hülye meg továbbra is ott liheg a telefonban, küldi az idióta SMS-eket, e-maileket, és akkor a gyerekláthatásos hétvégéken előadott műsorokról még nem is beszéltünk.

Ezért sokan, főleg ha egy-két váláson már túljutottak, inkább sztoikusan tűrnek.

„Igaz, hogy a Béla egy állat, ötpercenként leordítja a fejem, meg szegény anyámmal is anyázik, de legalább nem ver."

Vagy:

„A Joli egy kibírhatatlan házisárkány, de szegény Anti is megpattant a Kláritól, és aztán mi lett belőle? Néhány év alatt lecsúszott, hajléktalan alkoholista. Mert úriemberként otthagyta a lakást, kocsit. Erről ennyit."

Ebből a műfajból a legtöbb szervert a házastársak és az élettársak sztorijaival lehetne megtölteni, de egy rövidebb, lazább kapcsolatban is gyakran tűr az ember fia/lánya és várja a csodát, hátha benő a hülye feje lágya.

És nem csak a párkapcsolatokban lehet huzamosabb ideig egy légtérben, kosztot-kvártélyt osztva beszorulni hülyével. A jámbor kolis, vagy albis társról is kibukhat, hogy például házi oltárt emel Hitlernek.

Katonaságban, edzőtáborban, osztálykiránduláson stb. a magát mókamesternek képzelő hülye, ha álmodban papírcetliket csempész a lábujjaid közé ,majd: „Jaj de jó Jackas-poén!” - címszó alatt mindezt meggyújtja, te meg majd' összehugyozod magad, amikor felébredsz, és azt hiszed, hogy rád ég az épület. Hát ez is elég hülye vicc. Főleg, ha minden másnap előrukkol valami hasonló agymenéssel a kaszárnya vagy a sportegyesület, suli, egyházkórus stb. hülyéje.

De akár egy röpke, egyhetes társasutazást is egy életre feledhetetlen rémálommá tud varázsolni egy ügyletes idióta, aki mondjuk az idegenvezetőt ötpercenként kijavítja, vagy éppen a másik végéről fitogtatja IQ-jának romjait. Például korongrészegen összeporoltózza a szálloda két-három emeletének folyosóját, majd másnap az egész vétlen bagázzsal (köztük veled) együtt kipaterolják.

És nap mint nap egy elmebeteg kollégával egy irodában, üzletben, tanári szobában, vagy gyárcsarnokban tartózkodni se a gondtalan, stresszmentes élet netovábbja .

Szex-, vagy kémiai kísérletfüggő, ön és közveszélyes kamasz hülyegyerekekről, őrültségével az egész háztömböt őrületbe kergető szomszédokról és hasonló véglényekről szóló sztorik is jöhetnek.

Zaklat egy troll? (Troll jelentése a Szily-féle definíció szerint: Kitartó netes köcsög, írásban, képben és animgifen.) Mivel a virtuális világ egyre inkább összefolyik a valóval, egy ránk csimpaszkodó online hülye is megérhet egy-két posztot.

A főcsapás azért a párkapcsolat. Főleg, ha egy kicsit nagyobb az illető hülyének a zizije, mint amennyi mondjuk a szakítósra való. Természetesen nem kell névvel-címmel-TB-számmal küldeni a sztorikat, és semmi gond, ha a szomszéd/családtag/kolléga/jóbarát/ismerős stb. házi hülyéjéről ír a posztbeküldő, de ha valamelyik hülye mégis úgy gondolja, hogy magára ismert, akkor nyugodtan megírhatja az ő szemszögéből, a másik hülye kórlapját.

Persze olyan is írjon, aki végleg szakított a hülyével.

Várjuk a sztorikat a H.F.-okról és a H.P.-król (esetünkben nem Hewlett Packard).

A két első poszt tapasztalatai alapján:

Olyanokról is kikerülhetnek posztok, akikről bizonyos, vagy gyanítható, hogy elméjük sérült, de soha sem kerül ki úgy poszt, ami alapján az ilyen embertársunk beazonosítható.

Megjelenés (tervezetten) minden péntek reggel.

Kedves Olvasó!

Öntsd ki a szíved, amíg nem késő! Az ásó-kapa-nagyharang eljövetelekor te már nem panaszkodhatsz!

Sztorikat a hulyevel(kukac)gmail.com e-mail címen fogadunk.